Van gyermekem, 11 év alatti, és szeretném, ha beoltanák a koronavírus ellen. Most indult az országos kampány, nosza, regisztráljunk. De nem úgy van az, Sztálin él. A dolog úgy sikeredett, mintha direkt az lenne a cél, hogy az egésztől elmenjen a kedved és ne oltasd be magad. Lássátok meg kálváriámat. 

Felmegyek az eeszt.hu orvosi felületre, ahol a saját oltásomra regisztráltam annak idején. Gyerek neve, születési ideje, TAJ, enter. Nem engedi. Megint. Nem engedi. Mi van? 

Miért nincs itt segítség, hogy ugyan miben akadhattam el? És miért nem működik, ha egyszer már nálam működött? 

Oké, próbáljuk meg egy másik felületen: vakcinainfo.gov.hu. Név, életkor, e-mail, TAJ-szám, enter. Nem megy. Megint. Nem megy. Mi van? 

A feleségemnek eszébe jut, hogy ő már erről hallott valamit. Pár percig túrtunk az interneten, és valóban, találtunk egy cikket: https://telex.hu/belfold/2021/12/08/koronavirus-gyerekek-oltasa-oltasi-regisztracio-vakcina-pfizer. A cikk azért segít, mert írói ugyanitt elakadtak, ahol mi, de ők telefonon felhívták a központot, és mi legalább ezt most megspóroltuk. Szóval, azért nem tudok továbblépni, mivel a saját oltásomra már egy e-mail-címmel jelentkeztem, ugyanazzal az e-mail címmel nem jelentkezhetek egy másik oltásra. 

Talán ki is írt valami ilyesmit a felület, csak segítség nélkül azt nem tudtam értelmezni. Mert hát miért ne tartozhatna két személyhez egy e-mail-cím? Kellene legyen a mondjuk öt éves gyereknek saját e-mail-címe? Vagy én kellene emiatt egy új címet kreáljak? Mi a fene van itt? Sztálin éjjelenként belenyúlkál a magyar állami szerverekbe? 

Megvonom a vállam, elmúltak már az ötvenes évek, ne foglalkozzunk a részletekkel, és laza csuklóval begépelem a munkahelyi e-mail-címemet a cuccba. Hát akkor így.

Alul van még két kocka, mint ahogy minden rendszerben. A felsőt be kell ikszelni, mert azzal fogadok el valamit, ami nélkül nem lehet még egyet lépni, és amit még sosem olvastam el, és nem is fogok soha: ezek a felhasználási feltételek. Rendben. És ott van az alsó kocka, ahol azt ígérik, hogy visszavonásig néha írnak nekem levelet. Ezt már nem kötelező beikszelni, és nem is ikszelem be, mert ősrégi netes tapasztalat, hogy minden állami hivatal és minden magánvállalat életed végéig fog körlevelekkel bombázni, kiirthatatlanul. Tehát ezt kihagyjuk, mert már ügyesek vagyunk. Enter.

Új lap nyílik: Ön regisztrált, és ha az alsó kockát is beikszelte, akkor küldünk Önnek egy e-mailt arról, hogy mi a teendő legközelebb. Próbálok visszalépni, hogy akkor mégis alsó kocka, de már nem lehet. 

Be van regisztrálva a gyermekem, de nem kapok értesítést, hogy hol és miként lehet időpontot kérni. A fenti cikkból tudom, hogy pár nap múlva újra próbálkozhatom az eeszt.hu felületen. De mennyi az a pár nap? Reggelenként próbálgassam? Rendes ügyintézési tempóval dolgozom: hova írjam ezt a naptáramba? 

Hihetetlen. Pár perce még rendes polgár voltam, most meg itt állok kivérezve, bizonytalanul abban, hogy sikerült-e a jelentkezésem. Miért van így ez az egész? 

Pár napja láttam a Nil tábornok c. filmet, mely a Honi Hadsereg egyik hős vezetőjéről, August Emil Fieldorfról szól. 45 után orosz fogságba kerül, hazatér Lengyelországba, és próbál csendesen meghúzódni. Egy alkalommal bemegy valamelyik hivatalba a nyugdíjával kapcsolatban valamit intézni. A film rendes lengyel film, amely érzékeny a részletekre: a hivatalban olyan tapló módon bánnak vele, ahogyan az csak az orosz világban és a kommunizmusban volt megtapasztalható - és amely stílust oly tökéletesen megtanultunk. (Fieldorfot egyébként végül 50-ben felakasztják, máig nem tudjuk, hol van a tömegsír, ahova bedobták a holttestét.) 

Természetesen egy mai hivatal nem olyan nyers, mint a kommunizmusban, de az a tulajdonsága továbbra is megmaradt, hogy nem érdekli az állampolgár, akinek a szolgálatára kellene állnia. Nem érdekli, hogy használható-e a rendszere. Nem érdekli, hogy mekkora szívás egy egyszerű állampolgári kötelességből adódó kattintgatás végigcsinálni a honlapján - persze már az sem világos, hogy melyik honlapra kell menni. Mindennek a mélyén szeretetlenség és félelem van - én így látom. 

És akkor még egy kicsit a sztálini szeszélyről végül. Az egész regisztrálósdinak nyilvánvalóan semmi értelme sincs, hiszen pár héten belül úgyis regisztrálás nélkül, az iskolában vagy máshol tömegével fogják oltani a gyerekeket - mert ezt a kattintgatást nem fogják végigcsinálni az emberek. Én most megküzdöttem vele, potyára: hiszen már megint a jók mennek a levesbe, és az jár jól, aki láblógatva utolsónak marad. Erre nevel az államunk. Ezt kell meghaladjuk - nem maradhatunk örökké Sztálin unokái.