A modern élet velejárója, hogy nem tudsz elég naprakész lenni.

Éveken át úgy tankoltam a magyar posztállami benzinkutakon, hogy mindig megkérdezték: van-e MOL kártyám? Sose tudtam, hogy mi az, és ezt mindig el is mondtam. Jobb esetben megúsztam a hülyéknek járó elnéző mosollyal, rosszabb esetben elkezdtek rábeszélni a kiváltására. De nem tudtak meggyőzni: az effélékkel nem bíbelődünk, gázolajat veszünk meg benzint, esetleg kávét, nem bonyolítjuk az életet feleslegesen. 

Aztán egyszer mentem valahová, biztosítást kötöttem előtte, és vigyázatlanul addig kattintgattam, amíg ki nem derült, hogy a biztosításhoz jár egy MOL kártya is. Ha éppen MOL kútnál voltam, és eszembe jutott, akkor elővettem, és varázsoltunk ezzel pár Ft kedvezményt literenként. Persze ez se volt mindig logikus, néha levonták a rajta lévő pontokat, néha tettek rá - biztos logikus volt, de én nem tudtam és nem is akartam követni a dolgot ennél részletesebben. 

Ma is tankoltam, és megörültem, hogy nálam van a kártya és hogy eszembe jutott, és próbáltam volna használni. Jött a sajnálkozó mosoly a bénáknak, akik sosem naprakészek. "De hát ez már megszűnt, uram, applikáció van helyette." Ha tartani akarom a ritmust, akkor most letöltöm, átírom a kártyáról a számot, és kitanulom az új rendszert. 

Nincs megállás. Nincs olyan, hogy valami sokáig jó. Mire megszokod, kiderül, hogy már megint nem értesz semmihez.