NEM MAGÁTÓL ÉRTETŐDŐ ez a kérdés: hogyan legyen a lelkész a tévében? Ezt a kérdést eddig is sokszor feltettük, de sosem ez volt a legfontosabb kérdés. A lelkészi munka egyik ágaként jelentkezett a média kérdése. A koronavírus heteire - hónapjaira? - azonban az egyik fő munkánkká vált. 

TÉVÉ. Írhattam volna azt is, hogy: "a lelkész az interneten", vagy "a lelkész a médiában". De ma, amikor először tartottunk itthon a családdal úgy istentiszteletet, hogy a youtube-ről kapcsoltuk be hozzá az igehirdetést, az a kifejezés jó, hogy "a tévében". Mert ott magyaráz valaki, te meg ülsz és hallgatod. És ez olyan tévé-szerű. Úgyhogy így hívom a problémakört: "a lelkész a tévében". 

A FENTI KÉPEN egy szószéken állva, élő embereknek beszélek, hevesen gesztikulálok. Az arckifejezésemen rajta van, hogy próbálom figyelni a hallgatóságomat, próbálom megragadni a figyelmüket, kétségbeesetten próbálom átadni, amit igaznak hiszek. Mi látszik ebből a tévében? Ha oldalról mutatják az igehirdetőt, úgy, hogy közben időnként veszi a kamera a gyülekezetet is, akkor esetleg meg lehet mutatni egy-két bekezdés erejéig, hogy a lelkész jól beszél. De hát a prédikáció nem egy-két bekezdés, hanem kb. 20 percnyi előadandó (= TED-prédikáció). És járvány idején meg nincs gyülekezet, akinek a lelkész beszél, hiába is próbálnék úgy tenni, mintha embereknek magyaráznék. Akihez beszélnék, épp otthon ül, és azt nézi, hogy én úgy teszek, mintha ő éppen ott ülne a templomban, és neki beszélek, aki nincs ott?

KÉPERNYŐKÉPESSÉG. Ha szemtől-szembe belebeszélek a kamerába, talán az a legbecsületesebb. Beszélek a hideg lencsének, és elhiszem, hogy ti ott vagytok a másik végén. Ha nem élő adás, akkor meg még azt is elképzelem, hogy ott lesztek. De hát ezt az egészet nem úgy hívják, hogy szószéki beszéd. Ezt úgy hívják, hogy bemondó, meg színész, meg politikus, meg vlogger. Ez egy másik szakma, más kompetenciák kellenek hozzá, mint az élő beszédhez. Hogyan tudok erre egyik pillanatról a másikra átváltani?

KÖZÖSSÉG HIÁNYA. És át kell-e váltsak rá? Az istentisztelet a gyülekezet közös hitének megélését jelenti, és korántsem csak az igehirdetésből áll. Az igehirdetésben megjelenítem együttes tapasztalatainkat, amiket személyes találkozások során cserélünk ki egymással. Most csak sejtéseink vannak arról, hogy a másik hogyan van otthon. Nekem három itthon tanuló gyerekem van, akik felváltva veszik el a mobilomat, hogy videótelefonálással hegedű- meg fuvolaórán vegyenek részt. De hallom, hogy másnak nem ez a gondja. De látnom is kellene, találkoznunk kellene, együtt kellene lennünk: az a gyülekezet. És a gyülekezetnek van istentisztelete.

NYILVÁNOSSÁG. A következő gondolat az, hogy akkor rendben van, ez egy ilyen furcsa állapot, a lelkész nem bírja a kamerát, mi nem tudunk találkozni egymással - akkor csak azok, akik tényleg közel vagyunk egymáshoz a gyülekezetben, mondjuk zárt facebook-csoportként, vagy skype-videókonferenciaként tartsuk meg az éteren keresztüli alkalmainkat. Ez rendben is volna - a skype-os imaközösséget csináltuk is már, elviselhető - de itt megint sérül egy szabály. Az istentisztelet nyilvános alkalom, az a szerepe is van a közösségünk megélésén túl, hogy oda idegen bejöhessen, találkozhasson a hittel, kapcsolódni tudjon, ha úgy adatik! Ahhoz pedig rendes youtube-adás is kell, amit mindenki láthat. Erről a szerepről sem feledkezhetünk el. 

IMA. És akkor jöjjön az ima. De hogyan? A képernyő, bármi is van rajta, azért közvetít egy képet, hogy nézzed. Megvan ez az agresszivitása. A közös imádság viszont azt jelenti, hogy egy kazalnyi ember együtt lehajtja a fejét, és valaki megfogalmazza, amiért együtt könyörgünk. Velem sokszor megtörténik, hogy a szószéken becsukott szemmel imádkozom, majd a végén kinyitom a szemem, és egyáltalán nem azt látom, amire számítok, mert kb. 45 fokkal másfelé fordulok a hangos, csukott szemú beszéd közben. Ez a templomban senkit nem érdekel, mindenki az imádsággal van elfoglalva. De a képernyő ezt "agresszívan" bemutatja. Ezt fogjátok végignézni? Azon gondolkozom, hogy amíg otthon imádkozik mindenki, elsötétítem a képet, a fenti meggondolásból. A hang is elég lesz. 

ÉNEK. És itt vannak az énekek. Vagyis: hol vannak és hogyan legyenek? A lelkész énekeljen egyedül a templomban? A többségünk hiába énekel elég jól, azt még a beszédnél is nehezebb normálisan felvenni. De hát miért énekelnénk mi? Akkor töltsünk le valahonnan énekeket, szépen feldolgozva. Vagy inkább énekeljen otthon mindenki? De minek énekelnénk, amikor az már végképp egy közösségi dolog, pont az egyik legjobb része az istentiszteleteinknek? Szóval, ez is egy fogas kérdés. 

FILM. Vizsgáljuk meg végül a film oldaláról ezt a kérdést. A filmnek saját nyelve van. Majdnemhogy csal az a film, amelyikben beszélnek. Hiszen a mozgókép segítségével lehet egyértelműen és jól elbeszélni egy történetet (pl. Hajnal előtt), hozzá zajokat tenni esetleg (pl. Hukkle). A beszéd szinte már túl sok, túl direkt. Minek? Értjük úgy is. Aki beszélni akar, annak ott a színház. A film pedig több is tud lenni, mint egy külső helyszínekre kivitt, effektekkel megbolondított színház. Ebből a szempontból nézve hogyan lehet olyan filmet csinálni, amiben csak beszélnek? Mármint, úgy értem, a film egyik iránya az, hogy beszéd sem kell. A prédikációnak is van egy iránya, az csak beszéd lehet - más egyáltalán nem lehet. Ezért a kifejezetten beszélő filmek jutnak eszembe (konkrétan: a Párizsi randevúk. Ez a film három kisebb, elképesztően sűrű beszélgetés). Ezekben csak szövegelnek az elejétől a végéig. De ezekben párbeszédek vannak, a prédikáció meg egy ember beszéde. 

INTERAKCIÓ. Azt hiszem, az lenne a megoldás, ha profi vetítéseket tartanánk. Olyan filmeket készítenénk, ahol nem a lelkész fejében lehet gyönyörködni órákon át, hanem ahol képernyőhöz, telefonkijelzőhöz szokott szemünknek megfelelő intenzitással a szövegen túl a kép alátámasztja a mondanivalót. Olyan filmet, ahol te is hozzá kell tegyél valami taz istentisztelethez, hogy az az otthonodban működjön. Idegen szóval: interaktív kell legyen. De nem olyan értelemben, ahogyan az interaktív szót eddig használtuk. Hanem úgy értve, hogy ha te magad nem aktivizálódsz, én hiába erőlködöm a képernyőn. 

ERŐFORRÁSOK. Apró probléma: én itthon ülök, nem érintkezhetek senkivel. Még skype-olni is csak a telefonommal tudok, mert a laptop-on való skype-oláshoz kellene egy 3.000 Ft-os mikrofon, amit én most épp nem találok. Honnan vegyek másikat? Nem rendelek, az a lényeg, hogy ne ugráljunk. Nos, ez csak egy apró, amatőr informatikai probléma, de én még amatőr se vagyok a számítógépekhez. Hát már a gyerekek classroom-jaiba is belezöldülünk - most kezdjek el netes videóvágást tanulni, rendeljek kétszázezres kamerát az interneten, meg szerezzek be profi mikrofont, ami a tévé-stúdiókban szokott rám csimpaszkodni? Mindnyájan fogjunk ennek neki? Azt hiszem, nincs mese, kénytelen leszek valamennyit fejlődni ezen a téren. Muszáj.

MINŐSÉG. Nos, nincsenek válaszaim a feltett kérdésekre. A kétségeim csak arra jók, hogy a maradék önbizalmam is kárba vesszen. Mégis, muszáj mindent tisztességesen, jó minőségben megcsinálni. A gyülekezeti életben, az istentiszteleteinken, ha ez nem sikerül valamiért, akkor ezen tudunk mosolyogni, összenézni, az őszinte együttlétben feloldani a bénázásokat. A filmkészítés ennél nagyobb terhet ró a készítőre: nehéz kilépni belőle, nehéz együtt somolyogni rajta, ha balul sül el. Más műfaj. Talán nem véletlen, hogy Pál László poroszlói lelkész zseniális pótvideókat csinál fő munkái mellé (ezt az egypercest ajánlom). 

KALÁSZ. A fenti megfontolásokból látszik néhány dolog a budakalászi vasárnapi videónkban. Az elején másfél percig gyaloglok és kétségeskedem. Nem vagyok feketében. Az imádság csak ki van írva, nincs felolvasva. Énekre csak ajánlás van a videó leírásában. Aztán: Mendelssohn 42. zsoltárából szöveggel együtt linkeltem be részleteket - csak kép nélküli felvétel volt hozzá. A felvétel ezer sebből vérzik, de mégis illusztrálhatja az eddig taglaltakat.

ÉRDEKES PÉLDÁK: nagyszerű énekfelvételeket találok, akárhova nyúlok. Például Thoma László lelkésztársam is csellózik ezen a majdnem stúdió minőségű, de mégis házi, de mégse amatőr, feliratozott felvételen. Ilyenből kellene sok. Aztán, nem ének: itt van egy olyan videó, aminél koncentrált, jól artikulált a beszéd; a képek - bár elég általánosak, mégis - jó arányokkal kísérik a szöveget. Nem is igazán igehirdetés ez, hanem inkább egy motivációs filmecske. Mégis, nekem ez egy becsületes elmozdulásnak tűnik a merev kamerába beszéléshez képest. Angolul van. Nem baj, ha nem értjük, csak figyeljük meg a felsoroltakat. 

ÁLDÁST A KÜZDŐKRE. Isten áldjon meg minden lelkészt, aki hasonló kétségekkel, klaviatúra és webkamera fölé hajolva tengeti napjait! Isten áldjon minden testvért, aki megnyitja és fogyasztja... szándékosan írom ezt a közgazdasági, hamis kifejezést. A szót és a képet nem fogyasztjuk. Szóval, Isten áldjon mindenkit, aki az éteren keresztül is velünk van lélekben és igazságban! 

GONDOLKODNI MINDIG KELL. Talán nincs minden gondolatom rendsen leszűrve, és leszűrve sem elég mélyek mindig. De gondolkodni akkor is, mindig, mindenen kell, ezen is. Jó töprengést!