Az abortuszvitáról. Az abortuszról mindig is folyt vita a magyar közéletben, és a magyar református egyházban is. A legutóbbi, lengyel események kapcsán gondoltam végig a magam álláspontját ebben a kérdésben. 

De mi is van pontosan a lengyel Alkotmánybíróság ítéletében?

 

Lengyelországban már eddig is csak szűk körben volt lehetséges az abortusz:

akkor, ha a terhesség az anya életét veszélyezteti,

 akkor, ha a magzat a terhesség alatt végzett vizsgálatok alapján nagy valószínűséggel súlyos rendellenességben, vagy gyógyíthatatlan, életveszélyes betegségben szenved,

 vagy akkor, ha jó ok van azt feltételezni, hogy a terhesség bűncselekmény (nemi erőszak) eredménye.

Az első két esetben gyakorlatilag határidő nélkül lehetséges volt az abortusz, jogi nyelven megfogalmazva addig az időpontig, amíg a magzat már az anyaméhen kívül is életképes. A nemi erőszak esetén pedig csak a 12. hétig lehet elvetetni a születendő gyermeket.

Az Alkotmánybíróság most a második feltételt, a magzat súlyos betegségét húzta ki ebből a listából azzal az indokolással, hogy az élethez való jogot sérti anélkül, hogy azt egy másik érték, jog vagy szabadság igazolná. (A teljes ítéletet indokolással együtt még nem tették közzé, úgyhogy azt egyelőre nem lehet tudni, hogy vajon mérlegelték-e ebben a körben az anya esetlegesen ütköző jogait, érdekeit.)

Vagyis ezentúl csak az anya veszélyeztetettsége, vagy a 12. hétig a nemi erőszak lehet legális indok az abortuszra Lengyelországban.

 

Mit jelent ez a gyakorlatban?

 

A statisztikák szerint az elmúlt években a terhességmegszakítások túlnyomó többségét a most elkaszált okból, a magzat súlyos betegsége miatt végezték el.

Tavaly például a 38 milliós Lengyelországban összesen 1100 abortuszt végeztek legálisan, és ebből 1074-nél a magzat betegsége volt az ok.

De ez csak a legális abortuszok száma: ennek a többszöröse történik külföldön, a becslések szerint évente úgy nyolcvanezer lengyel nő elutazik más EU-tagállamokba abortuszt végeztetni.

 

Mi a helyzet ehhez képest Magyarországon?

 

Összehasonlításképp: a negyedakkora Magyarországon 2018-ban (ez a legfrissebb adat) 26 900 abortuszt végeztek. Nálunk is felsorol a törvény okokat, amelyek miatt lehetőség van az abortuszra, ezekhez különböző határidőket társítva. Például a magzat károsodása esetén határidő nélkül csak akkor lehet elvetetni a gyereket, ha annyira súlyos a betegsége, hogy az a születés utáni élettel összeegyeztethetetlen, egyéb esetekben erre a tizenkettedik, bizonyos esetekben legfeljebb a huszadik hétig van mód.

Mindezt persze zárójelbe teszi az a gumiszabály, ami gyakorlatilag korlátlan lehetőséget ad az abortuszra Magyarországon, ez pedig „az anya súlyos válsághelyzete”, amit úgy definiál a törvény, hogy az „testi vagy lelki megrendülést, illetve társadalmi ellehetetlenülést okoz”. Ez a korlátlan lehetőség viszont csak a 12. hétig áll fenn.

Gyilkosság-e az abortusz? Nem hiszem, hogy létezne olyan álláspont, amely szerint egy nyolc hónapos magzat eltüntetése ne lenne gyilkosság. Meg egy héthónapos esete is ugyanilyen.

Hol a határ? Hát, itt a probléma: miért kell egyáltalán határt keresni? A határ keresését az kényszeríti ki, hogy meg akarunk szabadulni a magzatok egy részétől. A határ meghúzása mindig vitatott és mindig bizonytalan lesz. A határt meghúzom a magam számára, de azzal a megkötéssel, hogy az az alapprobléma, hogy egyáltalán határhúzásra vagyunk kényszerítve.

A határ számomra: a keresztyén etika szerint a magzat a fogantatástól kezdve ember. Nem tudjuk, hogy mikortól van lélek az emberben, de van, már magzat korában is. Mikor költözik bele? Nem, tudjuk pontosan, el van rejtve ez előlünk – és nem is szükséges, hogy pontosan tudjuk.

Hogyan lehet megelőzni az abortuszt? A dolog elég egyszerű: azzal kell összefeküdni, akivel kapcsolatban nem esel kétségbe, ha gyerek lesz a dologból.

Miért nem reális ez ma Magyarországon? Azért, mert egy olyan társadalomban élünk, ahol az az elvárás, hogy egy fiatal előbb-utóbb essen túl az első szexuális együttléten.

Azért, mert a „fiatalok” átlagosan 30 évesen (nők 30, férfiak 33) kötnek házasságot – ezt pedig vessük össze azzal az előbbi megállapítással, hogy a szexuális együttlétet magától értetődőnek vesszük a tinédzser kortól. Elmondhatjuk, hogy átlagosan 10-15 évet él egy fiatal úgy, hogy már van szexuális kapcsolata, de még nem akar gyermeket.

Azért, mert egy olyan társadalomban élünk, amelyik szavakban klasszikus keresztyén erkölcsről beszél, de amelyik egy másik erkölcs alapján működik.

Ez a kettősség megfigyelhető a magyar belpolitikában is. A  keresztyénség használható politikai hívószóként működik – miközben a magyarországi egyházak vidéki világa végnapjait éli, az egyházak épp ezekben az időkben szembesülnek azzal, hogy országos méretek helyett kisszámú, de valóban hitvalló gyülekezetek ernyőszervezeteivé alakulnak át. Az egyház roskadozik az állami elvárások és feladatok súlya alatt, és nem is képes megfelelni ezeknek.

Nagy jövőt jósolok Hans Rauscher német újságíró találmányának, a „cinikus keresztyénség” fogalmának. E fogalom jól leírja a magyar gondolkodást. Keresztyén elvárások, nem keresztyén gyakorlat – amelyek azért tudnak meglenni együtt, mert a Kádár-rendszer velük élő örökségeként az ország képes az összekacsintásra, a kettősségre.

Milyen hatása lenne az abortusz szigorításának? Tekintettel arra, hogy a fent leírt erkölcsökkel élünk valójában, a szabályozás szigorítása elsősorban a nőkre lenne hatással.

A mai magyar nők nagy része (harmada vagy fele, nem akarom pontosítani, az a lényeg, hogy sok, több százezer) nagy eséllyel egyedül neveli fel gyermekét, vagy egyedül fog maradni gyermek a felnevelése közben. Érthető, hogy évente több tízezren nem akarnak ebbe a csoportba tartozni.

Ugyanakkor kevésbé vagyok megértő azokkal szemben, akiknek megvan a hátterük (pl. férj) ahhoz, hogy felneveljenek egy váratlan gyermeket, de ehhez egyszerűen nincs kedvük. Miattuk bizony jó lenne szigorítani a szabályozást.

Mi tehát az alapvető keresztyén dilemma az abortusz ügyében? Az egyik irányból nézve, a keresztyén erkölcs szerint egyértelműen a szigorítás lenne a helyes.

A másik irányból nézve olyan társadalomban élünk, amely nagy százalékban olyan helyzetek elé állítja a nőket, amikor kifejezetten kockázatos gyermeket vállalniuk – hiszen például hiányozni fog a születendő gyermek életéből az apa.

A másik irányból nézve egy olyan társadalmi gyakorlat él, amelyik elfogadja az abortuszt.

Az abortusz szabályozásának a kérdése az állam kezében van. Keresztyénként annak örülnénk, ha az állam szigorítaná a szabályozást – de keresztyénként nem várhatjuk el, hogy az állam keresztyén elvek alapján működjék olyankor, amikor a társadalom nem ezeken az alapokon áll.

Akkor nyugodjunk bele a jelenlegi helyzetbe? Dehogy! Keresztyénként az lenne a célunk, hogy hívő közösségeink utat mutassanak ebben a kérdéseben is a világnak.

Ezt úgy érhetjük el, hogy a saját közösségeinkben példát mutatunk.

Ezt úgy érhetjük el, hogy az általunk fenntartott oktatási intézményekben nagy hangsúlyt fektetünk a szexualitással kapcsolatos beszédre.

Ezt úgy érhetjük el, ha előkészítjük a társadalmat egy ilyen fordulatra.

Nekifoghatunk-e egyházként az abortusszal kapcsolatos közvélekedés megváltoztatásának? Jelenleg nem aktuális ez a kérdés, a legkevésbé sem. Nézzük csak meg az előző bekezdésben felsorolt színtereket.

Saját közösségeinkben a legvegyesebb erkölcsök mutatkoznak – a református lelkészek válásainak száma például felzárkózott az átlagos magyar számokhoz. Hagyományos gyülekezeteink bomlására már utaltam az imént. Előbb a közösségeinknek kellene megtalálni saját identitásukat, utána tudnánk még hatni is a környezetünkre.

Saját oktatási intézményeink többsége hasonló gondokkal küszködik. A politikai és az egyházi nyomás erősödik, mindenki azt várja, hogy majd innen fognak kikerülni a keresztyén erkölcsű fiatalok végre. Ehhez azonban nem áll rendelkezésre sem megfelelő keresztyén pedagógus társadalom, és többnyire nincs meg a következetes fenntartói támogatás sem. Márpedig egy nyitott, a társadalom valódi erkölcseiből kiinduló, azt megvilágító párbeszédhez nyugodt háttér kellene.

Egyházaink nagyobb egységei egyelőre önmagukkal küzdenek. A társadalom előkészítésének szolgálatába legfeljebb egy-egy, magabiztos közösség foghat bele.

Akkor mi a helyes az abortusz kérdésében? Biztos, hogy nem a jelenlegi, nagyon megengedő szabályozás. Keresztyén hitem szerint közpénzből embereket ölünk meg.

Biztos, hogy nem a hirtelen változtatás, hiszen a társadalmunk erkölcseinek nem felelne meg a szigorítás.

Az egyház szolgálata az kellene legyen ebben a kérdésben, hogy közelebb vigye a magyarországi világot a magzati élet megőrzéséhez.

Az egyház azonban éppen alapvető kérdéseivel kapcsolatban vergődik, azok tisztázása előfeltétele annak, hogy komolyan vehetően megszólaljon az abortusz kérdésében.

Nincs jó válasz.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://orsvezer.blog.hu/api/trackback/id/tr216275196

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

suge67 2023.10.05. 13:07:10

Nagyon jó eszmefuttatás, magam sem írtam volna meg jobban.
Szóval egyetértek az előttem szólóval, mégpedig annak dacára is, hogy jómagam nem igazán vagyok keresztény világnézetű.
Igazságkereső lélekként viszont annyit még hozzá tudok ehhez fűzni, hogy isten előtt odaát nyilván gyilkosság és "gyilkosság" között is van különbség. Mert az pl. nem mindegy, hogy egy 80 évestől veszünk el 5 évet vagy egy 5 évestől 80 évet; de az se mindegy, hogy egy még meg se kezdett életet semmisítünk-e meg?
Ezek persze botrányos gondolatok a mai közgondolkodásban, amit ezért nem is lehet manapság átgondolni, mérlegre tenni. Főleg, hogy hiányoznak is hozzá olyan alapvető szempontok, mint pl. a lélekvándorlás. Nos igen, mert én viszont ebben gondolkodom...
Szóval, van egy megszületési kísérletem, ami nem sikerül és megszületek kicsit később kicsit másképp kicsit máshol stb. Talán mégsem akkora veszteség, hiszen így nem is fektettem még ebbe az életbe semmit sem, amit a halálommal elveszíthetnék. Túlélhető...
süti beállítások módosítása