Nagy Péter komlói, majd budafoki lelkészt gyászolom, aki 72 évesen halt meg a koronavírus miatt.

Megosztom az Olvasóval gyermekkorom hozzá kapcsolódó emlékét. Frissebb gondolataimat mind feleslegesnek tartom, hiszen első benyomásaim óta semmit nem változott a véleményem vele kapcsolatban. Mert akinek szilárd a jelleme, azt elég egyszer megismerni. Mert aki megmutatja magát, azt elég gyerekkorban látni. Nagy Péter keménysége és nyíltsága ugyanakkor akadálya is az emlékezésnek: hiszen nehéz szavakkal megfogalmazni, utólag és felnőtten, ki is volt ő.

Nézzük csak: gyerek vagyok, autózunk Baranyában, és mindig betérünk Komlóra. Nagy Péter megállás nélkül magyaráz és morog, mert a felnőtteknek mondja a magáét. De közben egy-egy pillanatra megáll, teljes figyelemmel megnézi magának a gyerekeket, kurta mondatokat pattogtat oda nekünk is. Ne gondoljunk nagy dolgokra, csak ilyen kaffantásokra: "Na! Itt van, fogd meg. Ülj le. Nem, állj fel." - semmi pátyolgatás, csak efféle horkantások.

Miért van az, hogy mégis csüngtünk rajta? Miért telt meg ennyitől élettel minden körülötte? Felnőtt okoskodásom szerint azért, mert:

- Nagy Péter nagyon szeretett minden embert, és nagyon megdöbbentette az, hogy ennek ellenére mégsem fér meg egymással ez a sok isteni teremtmény.

- és ezért szerette az egyházat, ahol erről világosan és szavakkal és kinyilatkoztatásra figyelve lehet beszélni, és meg lehet próbálni közösségben lenni.

- és látta azt is, hogy mások is vágynak az emberek közötti békességre, de ha nem elég őszintén s kitartóan munkálkodunk ezen a békességen, akkor a félmegoldások több kárt okoznak, mint hasznot.

- épp ezért nem bájologva, hanem gorombán és célratörően magyarázott világéletében - miközben a lelke legalján lévő kedvessége kétség nélkül, az első pillanattól kezdve nyilvánvaló volt mindenki számára. 

Szerintem tehát sallangok nélkül szeretett, így élt. Ezt a hozzáállást, ezt az elkötelezettséget, ezt a teljes életet gyászoljuk, ez fog hiányozni. "Azért hagytalak Krétán, hogy rendbe hozd az elintézetlenül maradt ügyeket" - írja Pál Titusznak (Tit 1,5). Isten azért küldte nekünk Nagy Pétert, hogy kedvesen és gorombán ne hagyjon elintézetlenül minket.

Hála legyen egy egyenes életért! Köszönöm a gyerekkori odafigyelést. Találkozunk még!  

(A képet én csináltam 2007-ben Zselickisfaludon, a baranyai lelkészek elvonulásán, amin valamiért részt vett főszereplőnk. A kép nekem most jól kifejezi a kettősséget, amiről írtam, mert rendezetlen pillanatot ábrázol - de épp most írtam le, hogy aki egyenes, annak a rendezetlenben is megjelenik küldetése.)