Mindig a mérték a kulcs.
Annak idején, gimnazistaként, 25 évvel ezelőtt milyen kedves dolog volt, hogy az embernek van egy e-mail címe egy magáncégnél, és levelezgethet. De azóta elteltek az évtizedek, és úgy alakult, hogy ma email-cím nélkül egész egyszerűen nem lehet létezni.
Itt van például a református egyház: némi (kb. évtizedes) késéssel létrehoztunk egy reformatus.hu végződést. Logikus lenne, hogy mindnyájan ahhoz csatlakozzunk, és ezen szervezet tagjaiként használjuk. De ez lehetetlen. Vírus idején kb. kétnaponta írtam a gyülekezetem tagjainak, de 10%-uk nem kapta meg a leveleimet. Felhívtam országos fő-rendszergazdánkat, aki elmondta: a nagyobb e-mail szolgáltatók időről-időre letilták a picinyke reformatus.hu csoport összes tagját, mert valaki rákattintott e csoport tagjai közül valamiféle vírusra, adathalászokra, nem-tudom-mire. És ilyenkor idő kell. És nem lehetséges, hogy tucatnyi számítógépes üljön a zsinaton, és éjjel-nappal védje a mi címünket. Megértettem, és igazat adtam. Attól még a reformatus.hu végződésnek van létjogosultsága, hiszen az egyházon belüli kommunikáció tud ezen menni, sőt, teljesen kiválthatja a levelezést!
A gyülekezetnek meg kénytelen-kelletlen csináltam egy másik, párhuzamos gmail-es címet, és azon küldöm az írásokat (meg máshogy is, de most csak az e-mail-ezésről írok).
Igen ám, de legutóbbi körlevelem kiküldésekor jelzett a rendszer, hogy az összes freemail-es gyülekezeti tagom nem kapott semmit. Hogy miért? Én bizony nem tudom. Kit hívjak fel: egy helpdesk-est Indiában? Nekem erre nincs időm. Mit tehetek? Semmit. Elérem az embereimet? Nem. Van más útja is a kommunikációnak? Nincs, mert már leszoktunk arról, hogy elgyalogoljunk a másik postaládájáig, és beledobjunk egy gyülekezeti lapot (pontosabban: az időseknél csináljuk, de most ez is lényegtelen). Maradt valamilyen eszközöm ebben az ügyben? Nem.
Az állam kell ide belépjen? A címben erre utaltam, szerintem igen. Vagy nemzetközi szervezeteknek? Az is lehet. A részletekhez nem értek, csak a végcél lebeg előttem: digitális mozgástér kell.
A mérték a kulcs: először egy kedves játék volt a net, aztán megnőtt: most már kezelni kell. Pont, mint az autózás: a benzingőz jó dolog, de most már erővel kell harcolni a gyaloglás jogáért. Rendezettebb guglit!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
BOB 2020.10.20. 18:57:49
Amikor a 2000-es évek elején az addig jórészt lemezeken terjedő vírusok hátrébb szorultak és az e-mailben terjedő károkozás vált "divattá", minden e-mail-szolgáltató elkezdett különféle védelmi szoftvereket telepíteni és különféle - közösségileg épített - "feketelistákat" használni a szolgáltatásukban. Közösségi, önszabályozó alapon. Ezek a listák viszonylag egyszerűek: felkerülni könnyű, lekerülni nehezebb, és amíg rajta vagyunk, a legtöbb levelezőszerver visszautasítja a tőlünk jövő levélforgalmat. Legyünk egyenesek: aki levelezőszervert üzemeltet, annak a felelőssége, hogy tőle ilyen nem kívánt forgalom ne juthasson ki az Internetre és igen méretes szégyen egy rendszergazdára nézve, ha az általa üzemeltetett rendszerek egyike feketelistára kerül, mert ez azt jelenti, hogy az üzemeltetés nem tette meg a szükséges és elvárható lépéseket ennek elkerülésére. Szóval ha arra adjuk a fejünket, hogy saját leveleződomaint üzemeltesünk, akkor ezzel fel kell vállalnuk az ezzel járó felelősséget is. Védelmi szoftverek telepítése, naprakész monitorozás és karbantartás, satöbbi. Ez úgy tűnik, a reformatus.hu esetében sajnálatosan elmaradt.
A Freemail egy ennél is szomorúbb történet: az egykor úttörő, közösségi levelezőszolgáltatásként ("C3" volt a neve) indult projekt valamikor 1999 körül bekerült az Origo portfoliójába és a legnépszerűbb szolgáltatásuk volt (tulajdonképpen a Freemail volt az egyeten oka annak, hogy az Origo napi látogatószámban egy ideig meg tudta előzni az Indexet), majd egyrészt jöttek a multik (és a GMail tényleg nagyon jó) és elvitték a felhasználók nagy részét, másrészt a Telekom beolvasztotta a saját T-Online portfoliójába és mivel neki már így 2 webes levelezőszolgáltatása volt, nem igazán lelkesedett a szükséges fejlesztések költségeinek kifizetéséért, így szép lassan elavult lett az egész rendszer, tulajdonképpen már rég meg kellett volna szüntetni.
Nem hiszem, hogy ezeken a történeteken bármilyen állami szabályozás segítene. Felelősségvállalás és szakmai alázat - ezek kellenének ide. Azt meg nem lehet kikényszeríteni.