Egy régi olvasmányélményemet, vagy éppen olvasmányhiányomat emlegetem fel. Annak idején történészhallgatóként a fenti könyvet is el kellett olvasni, vizsgázni kellett belőle - vagy csak úgy a magam szakállára vettem meg? Most már erre nem emlékszem, de a lényeg az, hogy a beszerzés után érdeklődve kezdtem forgatni a kötetet, természetesen elsőnek azt kutatva, hogy mi, magyarok hogyan szereplünk benne. 

Mit is nézzünk, mit is nézzünk, legyen mondjuk '48. Az nekünk fontos, a nemzetünk ott épült fel, másfél év alatt, és pont az osztrákok rovására. Görgei hős és zseni, Windischgrätz amatőr, nézzük meg, bevallják-e?

Egy bekezdés, 20 sor foglalkozik a tavaszi és nyári hadjárattal. Ami nekünk minden, az nekik egy bekezdés. Görgei "nagyon tehetséges tábornok", Windischgrätz "politizáló katona, sját elvekkel, de nem hadvezér". Az ítélelkezés tehát pontos, a kifejtés nyúlfarknyi. 

Lapozzunk gyorsan vissza, talán '48 bővebb. És valóban, ott elszórva van 4-5 bekezdés, összesen egy oldal. Itt ezt találjuk: "annak ellenére, hogy a bécsi udvar  a horvátok és a magyar kormány közötti vitában először Jellacic ellen foglal állást, hamarosan azonban létrejött a természetes szövetség a császárhű bán és az udvar között Magyarország ellen". Ennyit kapunk, ezt az egy sort. Ugye a magyarok végig a törvényesség alapján próbáltak állni, hívtuk a királyt Budára, az Országgyűlés küldöttsége ment Bécsbe, áprilisi törvények voltak, királyi szentesítéssel. A piszok labancok meg fellázították a horvát bánt és a hátunkba küldték, a törvényes magyar kormány ellen. Hát ez itten nem "természetes szövetség", hanem árulás, és minden megegyezés felrúgása, rút hatalmaskodás. Széchenyinek volt igaza, amikor szeptemberre megbolondult, látva, hogy Bécsben van a súly, és nem lehet megegyezni, csak legyőzetni? Mindenesetre a távoli tartomány ennyit ért meg a történetírónak 1848/49 kapcsán. 

Az 1867-es kiegyezés - súlyának megfelelően - önálló alcímet és egy újabb másfél oldalt kapott. Itt is van figyelemre méltó részlet. Tudnivaló, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia lényege az volt, hogy közös volt a külügy és a hadügy, az ezekhez szükséges pénzügyek megosztását pedig tíz évenként felülvizsgálták, 70-30%-ról indulva. Az idézet:

"1867-ben a magyarok részarányát harminc százalékban szabták meg. Ez a Monarchia későbbi politikájára is jellemző maradt, hogy noha Magyarország mindig a költségek lényegesen kiebb részét viselte, lényegében azonban egyenjogú volt, s valójában egyértelműbb belpolitikai viszonyai miatt fölénybe került Ausztriával szemben. Még az a kérdés is felvetődik, hogy egyáltalán beszélhetünk-e "Ausztriáról"... Ausztria neve a hivatalos szóhasználatban csak az "Osztrák.Magyar Monarchia" összefoglaló címben és az uralkodó címében - Ausztria császára és Magyarország királya - fordult elő. "Osztrák" címer is csak 1915 óta létezik."

Ausztria számára az Osztrák-Magyar Monarchia valójában az évszázados birodalom utolsó fejezete, melybe mi tévedésből kerültünk bele. Így Trianon száz éves jubileuma előtt nem árt tisztázni: kivülről nézve a Birodalom keleti sarka voltunk, és kész. Ezért 1920-ban nem Magyarország esik szét, hanem egy nagy Birodalom egyik sarka szabdaltatik szét, Európa oly sok más részéhez hasonlóan. Ilyen értelemben a Nagy-Magyarország felosztását részletező térképeink - bár nekünk igazak - mégis nehezen értelmezhetőek a kívüláló számára. 

Másfél oldal - na jó, kétszer másfél oldal - mértéke és tartalma is sok mindenre rávilágít, másik nézőpontot is megmutat. Olvasni néha kényelmetlen, de ez az igazsággal kapcsolatban is felhozható. Kényelmetlen, de mégis szükségünk van rá.