A város utcái mindannyiunké. Régen nem is volt ezzel baj: a gyalogosok háborítás nélkül föl-le jártak az utcákon. Aztán jöttek a lovak. No, itt már kellett némi szabályozás, számtalan középkori és későbbi leírás van megvaduló lovakról, figyelmetlen kocsisokról, akik elsodorják a gyalogosokat. A lovak után jöttek a biciklik. Egy időben biciklire már mindenkinek telt. A bicikli nagyon hasznos eszköznek bizonyul az Alföldön, jól lehet használni a kiterjedt városokban, mint amilyen Cegléd is. A bicikli is veszélyes, de nem életveszélyes eszköz az autókkal, a lovaskocsikkal és a macskaköves utakon döcögő, gyér forgalmú autókkal szemben. 

Mindezek után azonban bekövetkezett az autók igazságtalan korszaka. Az autók macskakő helyett sima aszfaltot kaptak a város legtöbb utcájában. Az autók elfoglalták az utcák közepét, amikor parkolnak, az utca két szélét és a járdákat is. Az autók gyorsak, a gyalogosok és a biciklik védtelenek velük szemben. És végül, ami a legnagyobb baj: autó nem jut mindenkinek. A gyerekek, a felnőttek egyik fele, a nyugdíjasok nagyobbik része nem autóval jár. Az autósok kisebbsége miatt feláldoztuk a közös terünket képező utcáink döntő többségét. Ez a folyamat nem valamiféle összeesküvés eredménye: egyszerűen csak így alakult, néhány évtized alatt. Itt az ideje rendet rakni ezen a területen.

Szeretném megérni, hogy Cegléd utcáinak többségében az autók helyett a bicikliknek és a gyalogosoknak van előnyük. És autóval, 20-as sebességgel, kiemelt zebrákon és fekvőrendőrökön át döcögve, gyalogosok miatt fékezgetve, irdatlan kerülőket téve még mindig elég kényelmes lesz közlekedni. Az autó nem tűnik el - ne is tűnjön, kényelmes és jó dolog, rokkantak és idősek segítője - csak megtanulunk együtt élni vele egy szűkös, nem rohanásra tervezett városban. Remélem, így lesz egyszer.