Én gyerekkoromban, ha engedték, néztem a Híradót. Egyrészt, mert az érdekelt amúgy is, másrészt, mert 1989 és 1990 arról szólt, hogy mindenki Híradót nézett. Magyarán: nagy történelmi fordulatot éltünk át viszonylag békésen, csak nézni kellett a tévét, hogy követni tudja az ember az eseményeket. 

E híradók alapembere volt Moldoványi Ákos. Mint számomra fenti könyvéből kiderült, egész fiatal korától riporter és szerkesztő, tévés volt. Életéről, tévés útjairól ír fenti és későbbi könyveiben is. A rendszerváltás után profi útikönyvei jelentek meg. 

Moldoványi könyvében sok politikai megjegyzést tesz, sőt, folyamatosan politizál, hiszen a kommunizmus lényege az volt, hogy minden eseményt, és minden tanulságot politikai kommentárral kell ellátni. Politikai megjegyzései mindig arra lyukadnak ki, nálunk olyan az élet, amilyen, de más nem lehet, és még mindig jobb, mint a világ legtöbb részében.

Könyvének szerkesztése, témaválasztása is beszédes: a világsztárok között minden második hőse orosz, mintha a szovjet kulturális élet szereplői egy térben lennének a világ többi részével. Mintha magától értetődő lenne, hogy az orosz sztárokért Amerikában is rajonganának. 

A könyv egy bájos, bensőséges, a szerzőnek láthatóan kedves történettel kezdődik: Kádár Pesten Brezsnyevtől valami rendjelet kap, szerzőnk pedig ott lehet közöttük, és fordít nekik, és Brezsnyevvel szót válthat, és ezek közelről milyen rendes emberek, hát nemhiába, mert távolról is látszik, hogy zsenik... Szóval, innen indítunk. 

És egy váratlan fordulattal most azt jegyzem meg, hogy Moldoványi könyve mégis élvezhető. Hogy miért? Egyrészt azért, mert kíváncsi, és sok mindent megfigyel, és ez érdekes utólag is. De sokkal inkább azért lehet őt élvezettel olvasni, mert írásai jól szerkesztettek, jó arányokkal rendelkeznek: egész egyszerűen jól vannak megírva. 

Elgondolkodtam azon a régi igazságon - amit én részben most, Moldoványin keresztül értettem meg - hogy a szervilis viselkedés nem mindig párosul tehetségtelenséggel. Örülök neki, hogy nem kell arra érdemtelen hatalmasokat dicsérjek - és bár tudnák olyan jó hangsúlyokkal írni és prédikálni, mint Moldoványi.