A kommunista időkben keletkezett viccsorozat a szovjet média állandó lelkendezését és pökhendiségét figurázta ki. A forma pedig egy valós, a jereváni rádióban létező műsorra hajazott, ahol tényleg voltak kérdések és válaszok, de persze többnyire kérdéseket is a válaszolók írták... 

Egy példa: "Igaz-e, hogy a csernobili atomerőmű teljes vezérkara öngyilkos lett? Igaz, egy kivétellel: a főmérnököt nem találtok otthon..."

Mindez azért jutott eszembe, mert részt vettem egy 1956-ról megemlékező ünnepségen, ahol diákok adtak elő néhány jelenetet a régi időkről - és olyan mondatok hangoztak ott el, hogy rögtön a jereváni rádióban éreztem magam. 

A műsor három olyan részletét citálom ide, amelyet kiemeltek az 1956 előtti életéből: Nagy Imrét kizárták a bolsevik pártból, Nagy Imrének emigrálnia kellett Magyarországról, Nagy Imre földet osztott. Nos, mindhárom állítás tény, csak az a baj, hogy ezek egyáltalán nem írják le Nagy Imre életét, sőt.

Kizárás? Nagy Imrét 1936-ban tényleg kizárták a Szovjet Kommunista Pártból, méghozzá Kun Béla feljelentése alapján. Egyébként 1939-ben visszavették. Nem tudom, érzékeljük-e a problémát: Nagy Imre ún. "moszkovita" volt, azon maroknyi ember közé tartozott, aki hosszú éveket élt a Szovjetunióban, és ott vett részt a kizárólagosan szovjet vezetésű kommunizmus világforradalmának kirobbantásában, Ennek 36-ban annyi volt a jelentősége, mintha ma valakit kizárnának egy nem Magyarországon működő, amúgy 1%-os támogatottságú pártból. Tényleg kizárták Nagy Imrét, de ennek semmi jelentősége nincs. 

Emigrálás? Nagy Imre tényleg emigrált 1928-ban előbb Bécsbe, majd a Szovjetunióba. Az akkori Magyarországon - ahogy Európa nagy részén - nem demokrácia volt, és a szélsőséges elemeket - bal- és jobboldaliakat egyaránt - ellehetetlenítették. Az 1919-es zűrzavarért a kommunisták kifejezetten bűnbakjai is lettek azoknak az időknek. Nagy Imre történetét nem ismerem pontosan, de tényleg emigráltak abban a korban konkrét politikai okok miatt - néhány tucatnyian, vagy néhány százan. Nagy Imre azonban, amint az előbb is leírtam, "moszkovita" lett, aki az internacionalista kommunista mozgalom - valójában az oroszok - érdekeit képviselte. A moszkovitákból lettek azok az emberek, akik hajlandóak voltak elvállalni 1945 után egy keleti hatalom helytartói feladatait idehaza. Ez nem nagy dicsőség. Tényleg emigrált Nagy Imre, de ez egyáltalán nem pozitív a személyére nézve. 

Földosztás? Tényleg ő készítette a földreform tervét 1944-ben, és ő is terjesztette elő 1945-ben. Ennek nagy a jelentősége, és bár a földreform tartalmát lehetne vitatni, de a jelentőségét semmiképpen sem. Ennek az állításnak tényleg van súlya. Csakhogy: Nagy Imre 1950-53 között élelmezési, még pontosabban: begyűjtési, legpontosabban pedig: padláslesöprési miniszter volt. Ha már földosztás, akkor ne feledkezzünk meg arról sem, hogy padláslesöprés, a magyar vidéket - Cegléden is több ezer embert - tönkre tevő állami erőszak, aminek a felelőse volt évekig. Tényleg volt földosztás, de aztán jött a kifosztás.

Nagy Imre politikusként Rákosinak volt egy emberibb, enyhébb kiadása. Játszottak is ezzel a szovjet vezetők: hol őt, hol Rákosit tolták előre. De Nagy Imrét nem ezért szeretjük. Elég alacsonyan van az a léc, amelyet úgy tudsz átugorni, hogy egy kicsit normálisabb vagy a rettegett diktátornál. 

Nagy Imre egy mondatáért él örökké minden magyarban. Ezt a mondatot 1958-as tárgyalásán mondta ki, és így hangzik: "kegyelmet nem kérek". Ez a mondat ezt jelenti: "a levert forradalom jelképeként most elítélnek, és én vállalom a halált a hazámért". Kétségtelenül ez a mondat Nagy Imre egész életét, nevét kifényesíti, megszenteli. Amíg élünk, megemlékezünk róla, hősi cselekedetéről, vállalt áldozatáról. 

És fontos, hogy ne kavarjunk ehhez tényszerű, de részleteiben mégis értelmetlen, jereváni mondatokat...