Nem értek a filmkészítéshez, se az irodalomhoz. Mégis van egy gondolatom, melynek értékét meghatározza az előző mondat. Mégis megosztom ezt a gondolatomat, mert ez egy blog, ahol nekem ilyen megjegyzéseim vannak. 

Rejtő Jenő regényeiért rajongok, és ezzel nem vagyok egyedül. Rejtő sajátos stílusa megfilmesítés után kiált. Rejtő megfilmesítésének azonban van egy nagy akadálya: az, hogy írásai részben nyelvi humorra alapozódnak, melyek egy az egyben forgatókönyvre írva nem ülnek, nem viccesek. Jó példa erre a "Három testőr Afrikában" című, méltán elfeledett, 1996 körüli magyar film, mely a klasszikus rejtői mondatokat szó szerint idézi, de semmi hatást nem kelt. 

Van azonban Rejtő regényeiben a humornak egy másik összetevője is. Ez pedig az, hogy alakjai nagyon jellegzetesek, nevetséges jellemvonásaik vannak. Nem is nagyon fejlődnek hőseink: csak találkoznak egymással, mi pedig derülünk az első mondattól az utolsóig.

Nos, úgy hiszem a Láthatatlan Légió atmoszférája, témája és különös figurái a legjobban lehetnének átírhatók filmre. A történet máig semmit nem vesztett frissességéből, sőt!

Figyeljék csak meg! 1. A történet egy dicső ősökkel rendelkező dúsgazdag emberről szól, aki ősei nyomán végre hadsereget vezet a Szaharába, olaj után kutatva. 2. A magánhadsereget főszereplőnk segítői toborozzák, a felszerelés beszerzését is ők végzik el, elképesztő sikkasztásokat művelve (van teniszütő, de nincs bakancs, stb). 3. A történet vége egy hoax: két nagy olajiparos harcában az egyik a másikat a nyilvánosság segítségével próbálja ellehetetleníteni: álolajkutat furat a sivatag mélyén, eleve finomítottan feltörő olajjal. 4. Főhősünk konflissal indul a sivatagba, egy eltévedt bécsi kocsis segítségével. Rejtő e szereplő, Strudl úr leírásakor úgy remekel, mint Jókai Tallérossy Zebulonnál a Kőszívű ember fiaiban...

Magánhadsereg? Sikkasztás? Médiahoax? Konflis a sivatagban? Zombiszerű láthatatlan légió? Forgatókönyvre fel!