Folyó

2018.10.02. 09:55

Lássuk be, a sétahajózás az emberi élet egyik legkomolyabb találmánya. Felülsz egy hajóra, beszélgetsz, nézed a folyót, a partot, fúj a szél. Semmi dolgod nincs a kikötésig, minthogy a többi utassal együtt körülnézzél. A modern sétahajózás további előnyöket nyújt: ha van büfé is, nem tudom, hogy még mi kellhet a boldogsághoz. 

A sétahajózás kitartó művelője vagyok, mondhatni, régi sétahajózós családból származom. Ilyetén elkötelezettségemet próbálom ifi- és konfirmandus-táborokban a rám bízottakra oktrojálni. Tavaly két táborral is Harkányban voltunk, nem maradhatott el, hogy elautózzunk a festői Drávaszabolcsra, ahol a kies határátkelőhely és a migránsokkal szemben mostanában szögesdrótosított Dráva-híd árnyékában felszálljunk egy bárkára, és elmenjünk a Kormorán-szigetre kárókatona-lesre.

A Drávának két érdekes politikai jellegzetessége van. Egyrészt: a folyó középvonala lett Trianon idején Magyarország és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság határa (kivéve a Baranya-háromszöget, de ezt most mellékes). Namármost: a folyó az elmúlt száz évben össze-vissza ment, folyton változtatja medrét - de az eredeti határ maradt a helyén! A folyón ezért keresztül-kasul megy a határ bekanyarodva időnként mindkét partra. És ez azt jelenti, hogy a határ mindkét oldalán vannak magyar és horvát, félkör alakú részecskék. És a folyónak vannak csak magyar és csak horvát részei... Elég furcsa. Természetesen, a bonyolult határvonal miatt az egész Drávára csak külön engedélyekkel mehetsz. A folyóban fürödni nem lehet, súlyos pénzbüntetés fenyeget. (Vagy tíz éve azért én fürödtem benne egy kiváló homokpadon más egyházi személyekkel együtt, nem bánjuk azóta sem.)

A másik érdekesség: az ötvenes évek Tito-ellenes évei hagyományának okán az egész Dráva környékét teljes egészében elkerülték a szocialista időszak fejlesztése. Periféria lett az egész vidék. Például: eredetileg Mohácson lett volna a paksi atomerőmű, de a jugókkal szembeni tartózkodás miatt inkább északabbra vitték az erőművet. 

A két fenti ok következtében az egész Dráva elvadult (csak a gátakat építették bőszen, de erről máskor írok), két partja benőve fákkal, erdővel. A folyó emlékeztet a középkori Európa folyóira, a természet régi képét mutatja. 

És itt jön a fordulat. A Dráva mentén élők nem örültek annak, hogy egy közepes ország távoli határvidékén élhetnek, mindenki által elfelejtve, és eme állapotukat kiválóan ki is fejezi régi folyójuk. De az elmúlt években hirtelen felértékelődött a Dráva szépsége, zöldsége, vadsága, elhanyagolt állapota. Szeretjük az ősi természetet a maga zabolátlanságában, a Dráva felkerült a zöld gondolkodás térképére. Az elfelejtett vidékre egyszer csak újra rátaláltak. 

Azt lehetett hinni, hogy a Dráva vidéke a lassan elsüllyedő Magyarország egyik jellegzetes vidéke lesz. Ez így is van, de mégis, az élet fordul, és egy váratlan fordulattal rátaláltak erre az elfelejtett vidékre.

Az emberi sors is ilyen, és a történelem mozgásai mind váratlanok, mind elképzelhetetlenek. Sosem lehet tudni, meddig tart egy ki egy gondolat, egy állapot. A Dráva változása azt mutatja, hogy a legrosszabb is válhat jóvá. A legelképzelhetetlenebb rosszban is ott van Isten, és mindent a kezében tart. 

Erre tanított minket a folyó az idei ifi-táborban. 

A bejegyzés trackback címe:

https://orsvezer.blog.hu/api/trackback/id/tr4212750946

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása