Ahelyett, hogy valamit egyszerűen és jól megoldanánk, szorgalommal és odafigyeléssel, inkább - az alkoholt sem kizárva a döntéshozatali folyamatból - nagyot mondunk, álmodozunk, hitegetünk. 

Hogy miről beszélek? Közlekedésről és nemzetpolitikáról. Pár hónapja eldöntetett, hogy Kolozsvár és Pest között gyorsvasút épül. https://www.portfolio.hu/gazdasag/dontott-a-kormany-johet-a-budapest-kolozsvar-gyorsvasut.280666.html

Mikor épül a gyorsvasút? Majd. Egyszer. Ha. 

Milyen most a vasúti és autós összeköttetés Kolozsvárral? Siralmas. Autóval az idén kétszer voltam Kolozsváron, ahová Nyugat felől jőve vagy 30.000 embernek (ezt ott hallottam, lehet, hogy nem pontos adat) épült új lakás, ezért a bevezető úton permanens dugó van. De többször elakad a forgalom a Király-hágón keresztülmenve is. A vonat pedig? Pest felől jőve a szerelvények mozdonyt cserélnek Püspökladányban (villanyról dieselre), aztán a határon (magyarról románra), ahol természetesen bő félórás okmányellenőrzés is van. Mivel a vonat menetideje már úgyis gyenge, ezért a szerelvények hol a magyar, hol a román oldalon sebesvonati funkciót is ellátnak, megállnak a nagyobb bokroknál. 

Nem lehetne, hogy 

- csak egyszer legyen mozdonycsere, Püspökladánynál?

- Nagyváradig ne álljon meg a vonat, hanem a Püspökladánynál felszálló hatóság Váradig végezze el a dolgát?

- a vonat folyamatosan menjen a pályán, ahol magyar oldalon kb. 60-80 a tempó, Erdélyben 40-60?

- a vonat ne álljon meg sehol, csak Váradon, aztán Kolozsváron?

- ez a viszonylat a fenti feltételekkel 1 vagy 2 óránként, mindig ugyanakkor járjon (ütemes menetrend)?

- ez a viszonylat a gyorsvasút építésének 5 km-nyi költségéből, 5 évig változatlanul fennálljon?

A vonat így 8 óra helyett 6-7 órányi menetidőt érhetne el, mely abszolút versenyképes a katasztrofális közúti viszonyokkal.

Nem vagyok közlekedési szakember, biztos, hogy több sebből vérzik fenti ötletem. De mégis biztos vagyok valamiben: nemzeti lózungjainkhoz képest semmit nem teszünk a határon túli városokba való közlekedés tekintetében, 28 évvel a változások után. Így segítjük elő a "szülőföldön való maradást"? 

Biztos vagyok valamiben: a lustaság bűn. Pénzünk, lehetőségünk, erőnk van, és szorgos munka helyett az álmodozás fárasztó és haszontalan bűvöletében találunk csak megnyugvást. Mikor mehetek el egyszer

nem luxusban, nem légkondiban, nem 100-zal / csak 50-nel, rendezett és állandó kocsikkal és menetidővel Kolozsvárra?