Meghalt Garas Kálmán, Cegléd egyik régi tanára. Nem volt nehéz találkozni és beszélgetni vele, mert minden nap hosszan gyalogtúrákat tett a városban. A franciás tanár egy alkalommal azt mondta: "lemegyek a Gerjéhez, az Cegléd Szajnája".

Elgondolkodtam a mondáson. Amikor idekerültünk, rögtön adódott, hogy ennek a blognak megnevezését kiterjesszük, a többértelmű "Baranya aranya" mellé a "Gerje gerelye" szójátékot illesszük. Néha lebiciklizem a gyerekeimmel a város mellett elvezetett Gerjéhez, amelyik talán pataknak jobban beillene, mint folyónak. Ha van egy gerelyed, nem kell átdobni a folyón, ha letámasztod a két partjára, úgy is átéri.

Kálmán bácsi mondásából egyrészt az következik, hogy ami jó nyugati műveltség, abból kell legyen idehaza is. Másrészt az, hogy ez idehaza kell legyen: itt a Gerje folyik, meg kell jelenjen az itteni tapasztalat a műveltségben - attól műveltség, hogy helyben is érvényes, nem csak francia földön. Harmadrészt egy kis mosolygós kesernyésséget is kiérzek belőle: éppenséggel a Szajnához is lesétálhatnánk, ha Párizsban lennénk, de Cegléden vagyunk. És negyedszerre, elégedettséget is: amiért van erő és lehetőség egy nyugdíjasnak fel-le sétálni egy városkában.

Kálmán bácsi nem sétál már többet, de imponáló nyugalma, mosolya, és remekbe szabott mondása elkísérnek ceglédi utamon.