Témám: 1945-89 közötti magyarországi történelem.

A Kádár-rendszerrel szembeni ellenállás kérdésének nagy jelentősége van. Az 1989 utáni magyar baloldal - nem az utódpárt, hanem a többiek - újra és újra rámutatnak a szocializmus alatti ellenállásukra, a szamizdat-időkre. És a többiek mit csináltak? Miért nem lázadtak?

Egy idézet 2017-ből: "A polgárok cserébe azért, hogy az alapvető jogaiktól megfosztották őket, gyarapodhattak, noha jóval kevésbé, mint a kapitalista jóléti államokban, és polgárosodhattak a magánéletben, miközben a politikai-közéleti polgárosodás lehetőségétől következetesen megfosztották őket. Ezzel a pragmatizmussal szemben álltak azok, akik őrizték kommunista hitüket, és azok, akik ragaszkodtak a jogaikhoz, s úgy vélték, nem elvtársi engedelmesség, hanem civil ellenállás vezet jobb léthez és szabadsághoz. Kevesen voltak ezek is, azok is." (Révész Sándor: A pragmatizmus csődje és diadala. HVG, 2017. okt. 12. 80.o.)

Bocs, de azok értek rá őrizni kommunista hitüket, és azok értek rá ragaszkodni jogaikhoz, akiket 1961-ig (ekkor akasztottak utoljára 56-osokat, és ekkor zárult le a téesz-be belepofozás) nem öltek meg, akiknek nem vették el a földjeit, akit nem dugtak börtönbe. Hogyan lehet elvárni egy terrorizált társadalomtól, amelyik a terror ellenére 1956-ban becsületesen és bátran viselkedett, hogy tovább kitartson? Mégis, milyen perspektívával? Minek? 

Az ért rá ellenállni, aki nem a sebeit nyalogatta. Az ősbűn az 1945-ben kezdődő, és 1956-ban megújuló terror volt; az első (1945 utáni) és a második TSz-szervezés (1959-61), az egyházak első és második bedarálása (van ref. lelkész mártírunk, megölésének másnapján tüntették ki az egyházi vezetőket), és így tovább. Megértőnek kell lennünk: a terror nagyon erősen meghatározta az emberek gondolkodását. És akit sokat vernek, az kapcsol, és nem ugrál: nem ér rá ellenállni. 

És ne álljunk itt meg: ugyan hogyan lehetne azt megmutatni, hogy mindezek ellenére, nem politikai síkon, de mégis hányan és hányféleképpen szervezték a maguk ellenállását. Mégis elmentek templomba. Mégis őriztek fontos dolgokat. Ne becsüljük alá ennek sem a jelentőségét, még akkor se, ha ez valóban nem politikai jellegű szervezkedés volt. 

Szóval: nem ilyen egyszerű ez.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.