A fenti kép 1991-ből, Eszékről származik, a délszláv háborúból, avagy jugoszláv polgárháborúból. A rettegő nő akármelyikünk is lehetne. 1991-ig nem úgy éltek az emberek Eszéken, a szlavóniai négy magyar faluban, a Baranya-háromszög magyar falvaiban, hogy valaha még háborút is láthatnak. Aztán egyszer csak ott volt a háború. 

Miért és hogyan jön egy háború?

Az én általános iskolás és középiskolai tankönyveimben egészen megdöbbentően primitív okokról olvastam és tanultam: bizonyos népek és személyek puszta gonoszságból és passzióból néha nekiálltak háborúzni, direkt, hogy minél többen haljanak meg. És még mi, magyarok is ki voltunk emelve, mint efféle gonoszságra hajlamos társaság. 

Nos, azért ez nem ilyen egyszerű. A háborúhoz megoldatlan problémák, mélyben húzódó ellentétek, és számunkra érthetetlen logikával bíró nagyhatalmak is kellenek. A viszonyok állandóan változnak, nehéz kiismerni magát benne a mindenkori jelenkornak. A történelem kiváló magyar szó: a "tör" szócskát fedezhetjük fel benne. Néha összetör-nek a dolgok, megtör-ténnek. Egy háború kitörésében persze megvan mindig a konkrét felelőssége néhány gazembernek, ez igaz. De azért az meg még igazabb, hogy az emberiséggel történnek a dolgok. A történelem rettenetes fordulatai kapcsán nem emberekhez, hanem Istenhez kell fellebbezni, hiszen vele kapcsolatban abban bízunk, hogy azért minden történés ellenére kezében tartja a dolgokat, és van valami célja az emberiséggel. 

A háború megértéséhez elutaztunk Eszékre, negyedszázaddal a történtek után. A horvátok és a magyarok igazán igyekeznek: Eszék rendezett és nagyon szép város, már csak néhány házfalon látszanak géppisztoly-nyomok és repesz-sebek. Nekem ismerős volt a látvány: Budapesten éltem néhány évet, az Akácfa u. 43. sz. alatti bérház egész fala szét volt lőve, gyerekkoromból ismertem ezt a 44-es vagy 56-os mintázatot.

Volt velünk Eszéken egy katonaviselt ember, egyik presbiterünk, Czinege Csaba. Ő morfondírozott azon, hogy a falakon lévő nyomok inkább repeszek által, a robbanások idején széthulló törmelék által okozott sérülések. Aztán Csaba egyszer csak megállt egy iskola előtt, és megmutatta, hogy a kerítés 2 cm vastag pálcáit hogyan deformálta meg néhány golyó. Nekem meg beugrott, hogy a pesti bérházunk korlátja is át volt lőve néhány helyen, befért az ujjam kisgyerekként a lyukakba. A golyó falat, vasat lyukaszt -  egyszerű a következtetés: kilyuggatja az embert is.

A golyónyomok nyomán a háborúról beszéltünk: ezt tanultuk Eszéken az ifi-táborban.