A Biblia: tükör. Ez azt jelenti, hogy olvasom, és magamra meg magunkra ismerek. De ahhoz, hogy magamra és magunkra ismerjek, előbb foglalkoznom magammal és magunkkal. A gondolkodás feltétele a Biblia olvasásának. Anélkül az égvilágon semmi értelme nincs a Szentírással foglalkozni. 

Illetve: a Biblia egy kis világ, a zsidók történetével, egy csomó érdekes dologgal. A Biblia világa, irodalmi és történelmi értelemben is fontos. Hozzánk tartozik, a mindennapi beszédet sem értjük meg, hiszen annyi minden a Bibliából jön. A Biblia érdekes: de ennek nincs sok köze a hithez. 

Az egyházban sokan valamiféle csodaszerként tekintenek a Bibliára. Van egy mozgalom is, amelyik azt tekinti feladatának, hogy magát a Bibliát minél több emberhez eljuttassa. Minden tiszteletem ellenére - egy feladatot magunknak kitalálni és amellett kitartani megsüvegelendő - úgy látom, csak akkor van értelme olvasni, ha értjük is, amit olvasunk (ez az utolsó félmondat egyébként szintén bibliai utalás, Fülöpre, Apostolok Cselekedetei 8. fejezet). Amíg nem foglalkozunk magunkkal, amíg nem keresünk válaszokat, amíg nem teszünk fel kérdéseket, a Biblia - lelki értelemben - csukva marad előttünk. Hiába olvassuk. 

De amikor az ember már elkezd gondolkodni, akkor egyszer csak beleolvas, és: tükröt talál. A saját életünkkel kapcsolatos bölcsességet, sőt akár az életünket is megfordító, szavakat, jeleneteket, hősöket, sorsokat. 

Az igazi tükörnek jellemzője, hogy mindennap kénytelenek vagyunk belenézni, hogy ne rendetlenül induljunk neki a napnak. A Bibliával kapcsolatban az a gyakorlat vált be, hogy az ember naponta olvassa az írást. Leszo olyan nap, hogy legfeljebb csak érdekességeket találunk - vagy még azt se. És lesz olyan nap, amikor a Szentírás hozzánk fog szólni. 

Az ifi-táborban minden nap olvastuk az aznapra kijelölt igét, és hat alkalomból több is akadt, amikor magunkra ismerhettünk. Egy olyan alkalom volt, amikor érdekességeket találtunk. És olyan is volt, amikor nem olvastam fel az aznapi részt, mert volt más, fontosabb témánk is.

Mindenfajta olvasásnak jellemzője a párbeszéd, a "tükörség". De a Szentírás az Szentírás. Először is töredezettebb, mint egy átlagos olvasmány. Hasonlíthatnánk ezért más bölcsesség-gyűjteményekhez, ez is igaz.  De a Bibliáról tudjuk azt, hogy sokan olvasták már előttünk, és tanultak belőle. A Biblia neve, állandó jelzője: "szent"-írás, azt jelzi, hogy erről biztosan tudjuk, hogy a javunkra van. A Biblia egy előítélet: sokak tapasztalata arról, hogy ez jó. Ezért tiszteljük, még ha önmagában mit sem ér. Az Istent kereső emberrel már szent írás. 

Erről is beszélgettünk az idén a harkányi ifi-táborban.