Gyerekkorom egyik kedvenc hőse József. Kalandos, fordulatos életének egyik epizódja álomfejtése a börtönben (1Móz 40).

Egyiptomban vagyunk, József rabtársai: a fáraó pohárnoka és sütőmestere. Keleten vagyunk, ezek ketten hiába voltak a fáraó mellett, kegyvesztetté váltak, a nagyúr megunta őket, vagy csak sűrűn váltogatta az embereit, hogy mindenki féljen. Mindketten álmot látnak, és ezeket József megfejti.

A pohárnok újra a fáraó mellé kerül József jóslata szerint, a sütőmestert pedig megölik majd. József kéri a pohárnokot: "ne feledkezz meg róla, amikor jó dolgod lesz, és légy hozzám hűséges: vitess ki innen!" 

"De a főpohárnok nem gondolt Józsefre, megfeledkezett róla" - így olvassuk. Felvitte az Isten a dolgát, de hiába. Épp a hűség, épp a lényeg veszett el az életéből, hiába lett szerencséje. Ér-e valamit hűség nélkül mégoly gazdag életünk?

A sütőmesternek a vesztőhelyre kell menni, ezt a baljós jóslatot nem titkolja el előle az álomfejtő József. Egyszer fent, egyszer lent. Keleten ilyen politikai magasságokban egy hajszálon függ az ember élete. Aki Sztálinnak hízelegni akar, nem kap garanciát a békés halálra. 

De a sütőmesternek volt három napja számot vetni az életével. Volt ideje megbékélni szeszélyes sorsával. Volt ideje egy kiváló lelki emberrel, Józseffel tölteni három napot és három éjjelt. Józseffel, aki nem ront rá társaira álomfejtő szaktudásával, Istenhez közeli lelkével, hanem csak megkérdezi a történet elején az álmukon töprengőket: "Miért olyan szomorú ma az arcotok?"

Semmit nem olvasunk erről, de én így gondolom: a sütőmester járt jobban.