Nem a Sinai-hegyet ejtem rosszul, hanem a konfirmandusokkal Abaújszinán és Kassán voltam három egész napon át.

Első meglepetés: köszöntött néhány huszonéves fiatal, akik tizenévesek voltak akkor, amikor szintén Szinán (itt sem nagyvezér, sem pasa, hanem Abaújszinán) és Miglécen voltam vagy tíz évvel ezelőtt a Pozsonyi Út akkor tizenéveseivel. Azért csináljuk ezeket a jövés-menéseket, mert fontos a fiataloknak a kapcsolat: lám, ők nem felejtették el, számon tartották, nekem meg már múlóban volt a fejemben, hogy ezek nekik mennyire fontos találkozások voltak. 

Második meglepetés: a szinai templomban, prédikálás közben rádöbbentem, hogy ott ül a padban Szesztay Ádám és családja. Ők valaha Budapestről ismerőseim, be is ugrott, ahogyan megláttam, hogy Kassán dolgozik, és valóban, kiderült, hogy ő a konzul Felvidéknek ezen a részén. De akkor mit keres itt, 20 km-re a várostól? Nos, a gyermekei - hat van belőlük, az egyiknek amúgy a húgom a keresztanyja - immár hagyományosan Szinán konfirmálnak. Mondjuk, ezen nem csodálkozom, mert Géresi Róbert bizony az egyik legokosabb lelkész az általam ismertek közül, de Pándi-Kovács Tímea beosztott lelkész is nagyon rendesnek tűnik.

Nem meglepetés: ez az út is nagyon jó volt, a gyerekeknek (18-an voltak) jók az ilyen kirándulások. A fenti képen a mi fiaink látszanak, köztük Szesztay Ákos látható.