Amikor Glasgow-ban voltam, akkor utaztam a híres-neves helyi metrócskával. A metró egy körjárat, ez nagyon érdekes. De az is, hogy a metró cső alakú, épp csak nagyobb nála maga az alagút. Nem is egy, hanem két alagút van egymás mellett. A metró valamilyen ősi darab, emlékeim szerint a mi földalattinkkal egyidős.

Glasgow-ban és egyáltalán bárhol közlekedésről beszélgetni Szabó András komámmal szoktunk, aki Skóciában vendéglátóm is volt. Közlekedünk, nézelődünk, és közben mondjuk a magunkét.

Nos, ebben a közlekedünk-nézelődünk-magyarázunk témakörben igazán otthonos a testvérem, Ákos (aki amúgy szerkesztője/lektora ennek a blognak, ha éppen kegyeskedek írni valamennyi beszámolót). Ákos nemcsak szövegben erős (voiceman), de konkrétan építőmérnök, aki évek óta a BKK-t erősíti, és mindenféle közlekedéssel kapcsolatos dologgal foglalkozik magas szinten. 

Először is: jó, amikor valaki igazán ért valamihez, és azt csinálja. Itt ennek az esete áll fenn. Nem csak mondja, de ért is hozzá (remélem).

Másodszor is: örülök, hogy ő is foglalkozik lelkészi feladatokkal. Hogy értem ezt? Összeegyeztetni sok-sok ember közös közlekedését, az okos dolgokat átvinni a politikán/bürokrácián egy bizalomhiányos, extrém módon individualista magyar valóságon: simán felér a lelkészi munkával. Éppen azért, mert látszólag neutrális kérdésről van szó, a mai magyar csak azért sem hajlandó úgy közlekedni, ahogyan logikus lenne. Ákosnak jó lélekébresztést és -nyugtatást (nyugi fiúk, nem tart ez már sokáig) kívánok innen is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.