Gvadányi Józsefről elnevezett, lassan 20 éves, Nagy Zsombor tanárunk által alapított, magyar népi kultúrán tájékozódó baráti körünknek március 12-én emlékezetes, kiváló kirándulása volt Csákberény környékén, egy ottani tanösvényen. 3 nőre 12 gyerek jutott, de ha a 4 férfit is hozzáadom, akkor is érezhető, hogy a Gvadányi jelenlegi korfája örvendetes módon fenyő-rajzolatot mutat és Banglades korfájával hozható párhuzamba. A gyermekek kicsik még, így örültünk a kb. négy kilométernyi távolságnak, mert ezt még az óvodások is tudták teljesíteni, némi nyafogás kíséretében. Sok értelmes és jó dologról beszélgettünk, igazán jó volt együtt lenni. Végül megidéztük a Baár-Madast, régi iskolánkat. Ott ugyanis padtársam volt Németh András, és hazafelé jövet - Csákváron - az ő családjával beültünk a helyi Publo Panzió éttermébe (a Publo névvel egy nagyon kicsit érintettük a Gvadányi lovas hagyományőrző kapcsolatrendszerét), és jót ettünk és még egy nagyot beszélgettünk, míg gyerekeink a műintézmény érintőképernyős immobilizátorának (amíg be van kapcsolva, ott ül a gyerek a népi kultúra nagyobb dicsőségére) hála békén hagytak bennünket. No, hát így telt a szombat.