Ma voltam Ugyerben, az évnyitón.

Ugyer = Cegléd egyetlen megmaradt tanyavilága. Ez a rendszerváltás óta elszegényedett és részben elcigányosodott rész. Ugyernek vannak más jellemzői is, de az iskola teljesen más: a szegények iskolája. 

Évnyitó = a régen hosszadalmas ünnepélyeket (melyek például a református iskolában most is megvannak) felváltotta egy rövid, 15 perces megnyitócska. A Himnuszt és a Szózatot fejből énekeltük, ez nagyon jó volt. Ünneplő senkin nem volt, a tanárok vettek fehér inget - ez nem jó, vagy nem rossz, tudomásul kell venni, hogy így van. A gyerekek mégis izgatottan készülődtek az eseményre, öröm volt látni őket.

És akkor az történt, hogy hárman is elájultak. Minden előzetes jel nélkül, arccal a járólapra kettő, egy pedig klasszikusabb módon, hanyatt. Igaz, hogy kicsit meleg volt - no, nem nagyon, reggel 7.45-kor kezdtünk. Igaz, hogy kicsit nem volt levegő - de azért ez egy nagy aula, az ablakok nyitva voltak. És igaz, hogy az igazgatónő jó érzékkel gyorsan a földre ültette a társaságot.

De ezért akkor se jó látni, hogy a) ilyen blőd meleg legyen szeptember 1-én, 7.45-kor; b) ilyen bénán lehet szellőztetni egy egyébként szemre tetszetős, jó formájú, modern, mostani épületet; c) a gyerekek ennyire nem tudtak mit kezdeni 15 perc egy helyben állással és általános évkezdő izgalommal; d) egy mentőt azért ki kellett hívni az egyik fiúcskához, bár a mentősök nem nagyon siettek, múló rosszullétnek látták a dolgot, és ez megnyugtató. Harmadik gyermekünk sima születése óta tudom, hogy a legjobb látvány a világon az unatkozó orvos és segédei, mert azt jelzik: minden oké.

Azt is meg kell jegyeznem, hogy azt hiszem, ez egy kivételes eset volt. Előfordul az ilyen, és nem kell ebből messzemenő következtetéseket levonni. Nem is vonok. Ugyert szeretjük, és reméljük, az új hitoktatónk eredményesen tud majd működni ott.