Sajnos, rég nem írtam. Pedig épp akkor történik több minden az emberfiával, amikor nincs ideje azt a több mindent megírni.

 A könyv, amit elolvastam, 1968-as. Ekkoriban az európai egyetemisták inkább - idővel öncélúnak bizonyuló, kevéssé értelmes - lázongásaikkal voltak elfoglalva. Akadt két belga, akik nem féltek elmenni a terepre, meglátni és rendesen megismerni a világot handabandázás helyett. 

A terepet szó szerint kell érteni. Először is azért, mert Jean Bourgeois eredetileg hegymászó volt, aki rácsodálkozott a megmászott hegyek mentén lakó emberekre is. Aztán inkább őket kereste. Ez egy szép fejlődés, így kell csinálni. Nem jó ember, aki élete végéig hegymászó marad, s csak az újabb és újabb küzdelmet keresi - ennek a folyamatnak az a vége, amikor valaki ólommellényben megy a Mount Everestre (nem volt még ilyen, ez költői túlzás csak). Egy ideig jó hegyet mászni, aztán tovább kell fejlődni.

A terepet szó szerint kell érteni. Jean magam mellé vette feleségét, és együtt barangolt hetekig a nomádokkal. Általában addig, amíg asszonypajtás bírta az iramot. Amikor elfáradt, kicsit elmentek Kabulba - Afganisztán fővárosába - pihenni. A nomádokat nem lehet elméletileg megfigyelni, csak akkor érdemes, amikor nomádok, tehát mozognak. És te, aki kíváncsi vagy rájuk, együtt mész velük. Másképp nem megy.

A terepet szó szerint kell érteni. Jean egyszer, szórakozásból felszaladt egy hatalmas sziklára, hegymászó múltjából fakadóan. És akkor talált 2000 (!) feliratot és rajzot Asóka indiai császár idejéből (Kr. e. 268-232). Ezek szerint azért akkor is érdemes egy kicsit hegyet mászni, amikor már hivatalosan nem vagyunk hegymászók.

 A néprajzossá alakult hegymászó és feleség leírnak könyvükben egy olyan dolgot, aminek a jelentőségét én eddig még nem fogtam fel eléggé. Ez pedig a származás fontossága. A nomádokat az érdekli, hogy ki melyik családba tartozik, és hogy ki hány nemzedékre visszamenőleg ismeri az őseit. Ezen felül tartják számon azt, hogy most éppen Afganisztánban vagy Pakisztánban vannak, ennek nincs nagy jelentősége a számukra. Talán csak annyi, mint a modern embernek a vallása: tudom, hogy református vagyok, érdekes és személyes kultúrtörténeti adalék ez a számomra. És persze a nomádok helységhez sem kötődnek, nem származnak semmilyen faluból, merthogy jönnek-mennek a tevéikkel. 

Ez a régi felfogás a származásról sehogyan nem tud megbékülni azzal, hogy a feje fölé országok határait rajzolták meg. Hiába vannak világtérképeink, az országhatárok másfelé nem sokat jelentenek. Az országok a döntőek, azoknak az erején múlik jólét és háború kérdése, de ezt lassan értik meg az emberek. 

Ez a régi felfogás jelenik meg a Bibliában, a nomád zsidók körében is. Nem lehet alábecsülni a nemzetségtáblázatok és egyéb őskeresések jelentőségét. Érthető, hogy Jézus meghatározása - a lélek számít, nem a származás - nehezen volt emészthető az ókori zsidóknak. 

Ennyit emelek ki, a többit el kell olvasni!