Megrögzött útikönyv- és megyekönyv-olvasóként újabb és újabb gyöngyszemekre találok. A fenti, Bács-Kiskun c. '86-os kötet fülszövegével kezdjük: "az első tekintetre szerény megye" azért kapja az előzetes lekicsinylést, mert "ipar -e tájon a felszabadulás előtt szinte nem volt, azóta fejlődött ki pl. a mezőgépgyártás", vannak viszont a múlt árnyaként az elátkozott tanyák. De a fülszöveg vége a lényeg: "a sorozat megyei szerzőinek mértéktartó tárgyilagosságán ÁTCSILLAN, hogy szűkebb hazájukat ismerik és szeretik"...

És akkor idéznék egy csillámot a 143. oldalról: "a kórházi ÁGYSZERKEZET nincs teljesen összhangban a szükségletekkel... különösen a jelenleg működő 408 ELMEÁGY kevés".

Kevés az elmeágy!

Köszönet a kölcsönadott könyvért Draskóczy Balázsnak, aki Kunszentmiklóson él, Bács-Kiskunban, elmeágy-hiánnyal küszködve.