Karácsony másnapján, dec. 27-én, szombaton készítettem ezt a fényképet. Vámosújfaluból, a sógornőméktől autóztam haza, hogy a másnapi vasárnapi istentiszteletet megtartsam. A megszokott útvonal (Vámos-Miskolc-Füzesabony-Heves-Abony-Cegléd) helyett járatlan utakon mentem (Vámos-Olaszliszka-Bodrogkisfalud-Tarcal-Prügy-Taktakenéz-Tiszalúc-Kesznyéten-Tiszaújváros-M3-as), mert egyedül voltam, ráértem, és nagyon kikapcsol az idegen helyek való kalandozás. A kaland is megvolt, mert fogyóban volt a benzinem, és már azt hittem fel kell adnom a mellékutakat valami főút kedvéért, ahol akad benzinkút is. De Prügy határában találtam egy régi TSz-telepnek kinéző töltőállomást, eladó benzinnel.

És akkor megláttam és le is fényképeztem ezt a nyakig sáros Rába Steigert, az ekéjével együtt. És megint rájöttem - tudtam én ezt, de ezért kirándul az ember, hogy újra észrevegye - hogy Karácsonykor nem csak a pap dolgozik, de sokan mások is. Valakinek muszáj, és van, aki nem tudja megkülönböztetni az ünnepet a hétköznapoktól. Ennek a traktorosnak - vagy a főnökének - sem sikerült. Kár. Karácsonykor csak az dolgozzon, akinek muszáj. Legyünk úrrá az életünkön, néhány tíz karácsonynál senkinek sem adatik meg több.