Ilyen létezik, hogy valaki azt gondolja, hogy a püspökeinknek 27 luxusautója van? Úgy tűnik, igen. Az alábbiakban egy Cserhalmi Györggyel készített interjút idézek.
Lelkész nagyapa, jogászdoktor apa és operaénekes anya mellett nőtt fel. Milyen nyomot hagyott önben ez a háttér?
Apám soha nem gyakorolhatta a jogászmesterségét, mert B-listázták, mindenhonnan kirúgták, deklasszált fickó volt. Anyám lelkészcsaládból származott, jó hangja volt, és miután kivált az Állami Népi Együttesből, elég sikeres operaénekesnő lett. Egyfelől reformátusok vagyunk, másfelől evangélikusok. Így nőttem fel, most pedig vallását nem gyakorló keresztyén vagyok.
Nem azért nem gyakorlom a vallásomat, mert nem tisztelem, hanem azokat nem tisztelem, akik ezt az egészet a maguk szintjén, a maguk észjárása szerint képviselik. Akik Hegedűs Lóránttal haverkodnak, azokkal én nem tudok haverkodni. Akik őt felmentik, azokat én nem tudom felmenteni. Így nem tudok beállni egy közösségbe.
Amúgy volna rá igénye, hogy templomba járjon?
Ha Debrecenben játszom, mindig szívesen bemennék a Nagytemplomba, de nem tudok: úgy érzem magam, mint aki leskelődik. Nagyapám mondta egyszer, „az a baj velünk, papokkal, hogy teljes gőzzel hiszünk Istenben, de egyáltalán nem bízunk benne”. Ezt láthatjuk most is. Aki nem bízik Istenben, hát megszerzi a Mercedest más úton-módon, sőt hallottam olyan püspökről, akinek huszonhét luxusautója van otthon a garázsban. Ilyen történetek mellett az ember nem kíván betagozódni. Az Isten nagyon jó – akik képviselik, azok csapnivalóak.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.