Szeretem a vasútakat és szeretem Szaporcát, ahol én csak fél évet, de a feleségem hat évet élt. Azt álmomban sem, gondoltam volna, hogy a két témának valaha köze lenne egymáshoz. Pedig igen! Most találtam egy cikket: A Kémes-Ilmapuszta Erdei Vasút címmel (kattints rá)!

Néhány érdekesebb részletet idézek: 

1966-ban korlátolt közforgalom indult Kémes és Szaporca között, erre a célra egy négytengelyes személykocsit szerzett be az erdészet. A helyi lakosság örömmel vette a lehetőséget, hogy végre nem kerékpáron kell hazatekerniük, így többé a lánc sem eshet le, ami előzőleg bizony rendszeres volt.

1968-ban volt a faszállítás rekordéve, ekkor 58.000 köbmétert fát fuvaroztak az apró szerelvények a kémesi telephelyre, ahol feldolgozták, egy részét tüzifaként értékesítették, egy részét  - ha nem égett a lámpa - éjjelente ellopták, a maradékot pedig a nagyvasút szállította tovább, a hegyen túl,  messze el.

A hetvenes évek már a hanyatlást hozták, a letermelhető erdők elfogytak, az utasok jelentős része elhunyt. Nem balesetben, csak úgy simán meghaltak otthon, vagy ahol épp úgy alakult, így az utazási igény is erősen lecsökkent.