...az átlagos holland állomást idézi fel bennem. Minden ki van írva rendes digitális táblákon, tágas, egyértelmű terek vezetnek a peronokhoz, ahol nagy sűrűséggel különböző vonatok jönnek, amikkel Pestre, Szolnokra, Kecskemétre és tovább lehet utazni. Az autóparkoló, az őrzött biciklitároló is rendben vannak.

A képet árnyalja, hogy a múltkoriban vettem egy nagycsaládos, 90%-os jegyet. Úgy adtak helyjegyeket az intercity-re, hogy azok nem egymás mellé, hanem a kocsi három különböző részébe szóltak... Pedig kérdezgettem, hány éves kortól kell jegy, tehát látszott, hogy óvodás korú és még kisebb porontyaink vannak.

A képet színezi, illetve illatosítja, hogy az állomás - mint minden rendes kelet-európai frekventált hely - menthetetlenül körbe van piszkítva. Fái, bokrai csak egy-egy pillanatra tudják eltakarni az idővel egységesedő halmazállapotú, 100%-osan magyar feldolgozású és gyártású termékeinket.

De azért ez egy igazi, szép állomás. Cegléden vasút egyébként 1847 óta van! 1848. szeptemberében nem véletlenül kezdte erre elmondani alföldi toborzó beszédeit Kossuth: erre könnyen tudott közlekedni küldöttségével. 

Azért az állomás szépsége is viszonylagos. A kommunizmusban mindig mindent egyenlő mértékben (teljesen) tettek tönkre. Ha valami megmaradt, akkor előtte valószínűleg sokszorta szebb volt! Itt 1978-ig két kisebb vasútnak is volt végállomása: a hantházinak (tanyavilág Nagykőrös felé a homokon, a vasút szépen átdöcögött Cegléden) és a vezsenyinek (a Tisza felé eső rész). És volt egy szép vasúti villasor is, amelyet egy ház kivételével földig romboltak a gonoszok.

Viszont megmaradt a főtértől az állomásik vezető fasor. A villasor helyére épített kockaházak elé fákat ültettek, a fasor régi szépségében pompázik. "Az Alföldön ez a legszebb" - mondják a ceglédiek, és szívesen értünk egyet velük. Oly kevés dolog van, ami újjáélesztve mégis megmarad.

Egy vasútállomás csak, és mégis sok mindent láthatunk meg benne.