A kép címe: magyar táj. Romantikus tartalom helyett a lényeg van kiemelve: hogy mennyit lehet lekuglizni a fákból. Elől vannak még vasak, talán azzal is lehet kezdeni valamit. 

Tegnap volt a beiktatásom a Cegléd-Felszegi egyházközségbe. Az ünnepi esemény igen jól sikerült, úgy éreztük, jó volt közösségben lenni. Meg is ajándékoztam magam egy kis tévézéssel, úgyse jut rá idő sosem. Végre megnéztem a Másik Magyarország c. filmet, amely Bukta Imre képzőművész falujában játszódik, és a magyar vidékről szól (itt van).

Miért ezt a filmet? Még Karácsonykor - majd egy éve már - megnéztem Bukta Imre Másik Magyarország című kiállítását a Műcsarnokban. A kiállítás körül őrült felhajtás volt, kultúrpolitikai szempontból is ment a küzdés, de ez egyáltalán nem lényeges. 

A lényeg az, hogy van egy Másik Magyarország, amely közvetlenül a közélet által ismert Magyarország mellett fekszik. Ott nincs más, csak szürkeség, összegyűjtendő vas, meg lekuglizandó fák. Ezt jól látja a művész, és a film is. Nagy dolog, hogy a kiállítás létrejöhetett.

Az én életem, és a feleségem életének nagy ajándéka, hogy sok évig élhettünk falun, a világ végén, a magyar tájon. És ott is mennyi szeretetet kaphattunk és adhattunk! Nagybani kereskedés. Ettől még a magyar falu elég messze van mindentől manapság, talán messzebb, mint valaha. Elmélkedem erről majd még máskor is: kedves nekem a téma.