Nemrég Berlinben voltunk, mindössze két napra. Oda és vissza is vonattal mentünk, olyan vonattal, ami egész éjjel megy, mi pedig közben alszunk. A MÁV talán két éve találta ki, hogy lehessen egy egész, hat ágyas fülkét egy családnak egyben lefoglalni. Sőt, csak akkor lehet ilyet tenni, ha három gyerek is van veled legalább. Így voltunk Svájcban, 2017-ben, és így voltunk most Berlinben. Az ilyen utazás jellegzetessége, hogy este indulsz Pestről, reggelre ott vagy, egyet ott alszol (mi legalábbis egyet-egyet aludtunk Zürichben és most Berlinben is), és aztán este indulsz haza. 

Ez így rendben is lenne, de bizony nem volt túl sok időm foglalkozni azzal, hogy mit fogunk ott csinálni. A testvéremékkel mentünk, ő egy tüchtig ember, gondoltam, biztos felkészül a látnivalókra. De most kivételesen nem volt felkészülve teljesen. Jó, hogy szó szerint a zsebemben volt a fenti könyv. Használatba vettem szűk helyemen a MÁV-os kicsinyke olvasólámpát, zötyögtünk át Felvidéken, Morvaországon, Szilézián (mai nevükön: Szlovákia, Csehország, Lengyelország), én meg művelődtem. A könyvnek hála, jól kiokosodtunk. Se nem hosszú, se nem rövid, épp annyit ír mindenről, ami még befogadható. Nyilván nem lehet túl részletes, de nem mondanám szűkszavúnak sem, egyszerűen jók voltak az arányai.

Sokan utazunk, és a könyvkiadók ezek szerint figyelnek ránk: ez egy remek könyv.