Meggyőződésem, hogy egy lelkésznek csakis eldobható, környezetszennyező PET-palackot szabad vásárolnia a gyülekezeti élet eseményeire. Ismétlem: minél több üdítős plasztikhulla, annál több lélekkel telt ember. 

Merész állításom bizonyításához definiálom a fenti tételmondat szereplőit, és mindjárt kiviláglik igazam.

PET-palack = az üvegpalackokat utánzó palack alapanyaga a polietilén-tereftalát (C₁₀H₈O₄)_n az egyik legelterjedtebb polikondenzációs műanyag. Ha ebből iszol, eleve megmérgeződhetsz, de ha nem ez történik veled, akkor eldobod, és ezzel tönkrevágod a környezetedet. Szóval egy többfunkciós, ön- és világpusztító termékről van szó. Mégis, jóérzésünket felkeltheti, hogy a képlet nevében szerepel a "teref" szógyök, melyből a "tereferélés" szavunk származik. Innen is látható, hogy aki beszélget, közben műanyag palackból iszik. 

Egyházi élet = azon tevékenységek összessége, ahol igehirdetések, közös játékok, beszélgetések, együtt legyőzött problémák és kilométerek közepette észrevesszük, hogy az emberi létnek van értelme ezen a világon. Észrevevés utáni szemlélődésünk folyamán Krisztusra, megváltónkra találunk. A továbbiakban örvendezünk ezeknek, időnként emberi formában megvalljuk, amit hiszünk, és intenzív kapcsolatba lépünk ama másik világgal (imádkozunk). 

Emberek = olyan teremtmények, akik mára oda jutottak, hogy azt gondolják: hát csak úgy élünk, gondolkodás, sorunk feletti töprengés nélkül / elvárjuk a világ napi, kötelességből való működését / és azt is gondoljuk, hogy ennél többet már nem is lehet tudni, és soha mások sem tudtak ennyit, amennyit mi tudunk. 

Lelkész = az a személy, akinek feladat az Embereket az Egyházi élet irányába vinni PET-palackok segítségével. 

Ó, már hallom is kórust: "de hát Örs, miért nem újrafelhasználható, magától lebomló, környezetvédő, világmegmentő palackokból osztod a beszélgetéshez szükséges italokat? És biztos cukros, és szénsavas, és koffeines, és rettenetes italokat adsz nekik, PET-palackban! Hát mi lesz így az üdvösséggel? Elpusztul a föld!"

Szerintem nem így van. Kólás és fantás PET-palackos innivaló itt a sarkon is vásárolható, a kisboltban. Egész nap mindenféle ügy jön szembe, azokkal törődöm. Amikor végre jönnek pl. a beszélgetős IFI-napok itt a templomban, már nincs energiám rá, hogy megkeressem a helyi termelő helyi kóláját környezetvédős üvegben, vagy biopohárban, vagy ötliteres visszazárható izében. Én erre nem érek rá.

Ha mégis ráérek, inkább szervezek még egy beszélgetős napot. Vagy írok még egy blogbejegyzést. 

Ha ez a palack ennyire fontos kérdés, akkor gyertek munkatársnak a gyülekezetünkbe, és hozzatok bio-tereferélős-italokat, örülni fogok neki (cukormentes kóla legyen közte, azt szeretem). 

Én azt hiszem, a palack kérdése állami feladat. Ha annyira szennyező, tiltsák ki a kisboltból. Ne nekem kelljen újabb kimutatásokat elolvasni arról, hogy olvadnak a gleccserek, és ezért én vagyok a hibás. Tűzzétek ki politikai célnak, nyerjetek szavazást, tiltsátok be!

Én azt hiszem, a palack kérdése nem egyházi feladat. Először beszélgetni kell, sokat. Aztán meglátni a megváltót. És amikor már akkor a harmóniánk, odafigyelni a palackokra. A PET-palack elleni küzdelem nem pótolja a hit harcát. Pukkasztó címemmel erre akartam felhívnia figyelmet.