A hét első napján, korán reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária odament a sírhoz, és látta, hogy a kő el van véve a sírbolt elől. Elfutott tehát, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és így szólt hozzájuk:
– Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hova tették.
A látás szó elsősorban az orvostudománynak azt a szeletét jelöli, amelyik a szemmel foglalkozik. A látomás szó pedig leginkább azt jelenti, hogy valaki elrévül, és akkor valamilyen álomszerű állapotban, valós és kitalált dolgokat összekeverve képzelődik.
A Biblia inkább úgy beszél a látásról, mint a megértésről (látni és tudni – a két ige össze is kapcsolódik a görög nyelvben egyébként). Amikor olyan világosan felfogsz valamit, és annyira tisztán érted, hogy miről van szó, mint amikor látsz valamit, és az kétségtelenül úgy van.
A Biblia szereplőiről úton-útfélen kiderül, hogy esendő emberek, akik néha hősiesek, de legalább annyiszor megvetendő cselekedetek elkövetői. De hősiességük vagy bűnösségük önmagában semmit nem számit. A látás, a látomás a lényeg. Egyszer csak, akár bűnbánat, akár hősiesség, akár vereség okán, de meglátják, hogy Isten mit akar cselekedni.
Ahogyan Jánosnak is megnyílt a szeme a fent idézett bibliai szakaszban, Jézus feltámadása után. Ha csak az orvosilag értendő látásról lett volna szó, akkor ilyesmit olvasnánk: „hitt, mert látta, hogy Jézus árnyéka nyomot hagyott valahol”. De nem ezt olvassuk. Hanem a folytatás arra utal, hogy még nem értették ugyanis az Írást. Tehát a hangsúly azon van, hogy János nem csak fizikai értelemben látott, de egyszerre meglátta az egész Biblia értelmét. Rájött, hogy minden Jézusra utalt. És hitt: hirtelen az egész világossá vált a számára.
A gyermekek, és a régi, zárt gondolkodásban élő, hagyományosan gondolkodó emberek számunkra nem logikusnak tűnő módon, ide-oda ugrándozó gondolatokból építenek fel valamit, amit egyszerre meglátnak. Vezethet ez igazsághoz? Bizony, igen. A mi hidegen gondolkodó, mindent mérlegelő, modern tudásunk semmivel nem ad biztosabb ismereteket a világ végső lényegéről, mint a gyermeki látomás, vagy éppen a Biblia álmokkal és ráébredésekkel teli világa. Legyünk nyitottak Isten felé, vágyjunk arra, hogy Ő láttasson, tudasson velünk mindent, ami fontos!
(A képen Burnand svájci festő 1898-as festménye látható, amelyen Péter és János igyekeznek a sírhoz.)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.