"Nincs két világ: egy vallásos templomi élet és egy azon kívüli. A világ az Istené."

Szűcs Ferenc professzorral készült egy interjú, most megjelent Kálvin-kötete kapcsán. Az interjú alábbi részletében röviden van összefoglalva a mostani egyházunknak egyik baja: az egyházi élet szellemi beszűkülése. A bezárkózott, a kommunizmus 40 éve alatt hivatalosan is templom falai közé zárt egyházi élet a maga keretein belül növekszik vagy szűkül. Abszurd módon az állami támogatás - iskolák és más intézmények átvétele, vagy más módon átadott hatalom - még növeli is ezt a zártságot. (De erről nem az állam tehet, és az előbbi megállapítás nem azt jelenti, hogy nekünk ezért ne kellene elfogadni a felajánlott lehetőségeket.) Szóval, nyitni kell. És nem a világot kell beengedni, hanem magunkat kell a világnak mutatni. Nem a bezárkózó, merev szokásainkat, hanem a világ végső értelmével kapcsolatos, érvényes válaszunkat. 

Itt olvasható jobban kibontva a fenti mondat, a riporter kérdésével együtt:

Kálvin teológiai gondolkodása máig is erősen hat. Miben érezhető ez a hatás napjainkban?

A nyitottságban, abban, hogy a teológia és az egyéb tudományok nem két különböző világ. A kálvini teológiában Isten egyetlen világáról van szó. Ezt az egészet, a teljes embert szerette volna megszólítani. A Heidelbergi Káté első két sora fejezi ki ezt leginkább: „életemben, halálomban, testestől-lelkestől nem a magamé vagyok.” A teljesség igénye él bennünk, hogy egész valónkkal, környezetünkkel, mindennel együtt az Istenhez tartozunk. Nincs két világ: egy vallásos templomi élet és egy azon kívüli. A világ az Istené.