Először is ott a vasútállomás. Aminek a segítségével el lehet menni innen, és itt nincs szükség másra, csak egy panellakásra. És ezért ott van körülötte a rengeteg kaptár (KAPTÁR = panellakások sora, itt tanultam). És végül ott van a TV-torony, a Nagytemplom nagy dicsőséget Istennek adni akaró és kicsit magunk dicsőséget keresni akaró méreteinek orvul történt leigázása. Egyfelől.
Másfelől ott van a gazdaváros, ahol fordulhatsz úgy, hogy szelíd templomtornyokat láss, például a Felszegit, a miénket, vagy a Nagytemplom kupoláját, ami azt mutatja, hogy itthon vagy, és akármilyen messzi tanyáról is érkezel, itt várnak téged. Vannak utcák, ahonnan nem látszik semmi rondaság, a kerítésfalak és erődkapuk fölött, a háztetők közepénél nagyjából, ott húzódik Cegléd közössége. Másfelől.
A leglényegesebb, hogy Cegléden emberek élnek, akiknek el kell számolniuk az életükkel - és irgalomra kell találjunk az elszámolásnál. Egyedül, egyfelől-másfelől ez nem fog menni. Közösségre kell találni, akárhonnan is nézzük magunkat.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.