A foci jó dolog, de mára már iparággá, szakmává vált, ahol bátorságot-tehetséget-erőt kell kibontakoztatni a sikerhez. A magyar focinak ezenkívül történelmi szerepe is van: Puskás, 6:3 és az elveszített vb-döntő Trianonhoz mérhető tragédiája. Utóbbi, tán meglepő párhuzamomnál meg is állok. Persze nem lehet egy sporteseményt egy történelmi esemény mellé rakni. De a vb-döntő elvesztése arra mégis jó, hogy elhelyezzük nagy vereségeink sorába: lám, nekünk ez sem megy. Szóval, a focinak van történelmet érzékeltető szerepe, avagy: meg tudja mutatni valónkat. 

Már gimnazista korunkban felhívta erre a figyelmünket Tőkéczki László történész, jelenlegi egyházkerületi főgondnokunk. Szerinte az egész Kádár-korszak csődjét tökéletesen kiábrázolja a magyar futball Puskás óta tartó vesszőfutása (az idén a nemzetközi meccsek alapján a magyar klubok Liechtenstein bélyegállama után következnek a rangsorban). Úgyhogy gimnazista módon szemlélődök ezen és borzadok. Csak a felismerés helyessége vigasztal: legalább értünk valamit a sorsunkból.

Mindezek jegyében ajánlom olvasásra a Népszabadság interjúját a Ferencvárosi Torna Club német edzőjével, Thomas Doll-lal, aki ex-kelet-németként mindent ért a fentiekből. "Ami fáj, az itt nem kell". Íme:

http://nol.hu/sport/thomas-doll-ami-faj-az-itt-nem-kell-1559721