Ceglédi életünk (ha követjük a mozaikszavak divatját, összevonhatjuk CEG-LÉT-nek is) egyik kedves része, hogy sokat vonatozunk a gyerekekkel. Ahányszor csak valamilyen budapesti látogatásunk van, általában a vasutat használjuk. Az autó egy kicsit gyorsabb, de a gyerekek nagyon szeretik a vonatozást. Jobban lehet mozgolódni, netán ölbe ülni, mesét olvasni. Van kaland-faktor is (leszállás-felszállás-kalauznak jegy bemutatása), és izgalmas a budapesti közlekedés is, leginkább a metrózás. A vasút olcsó is: nagycsaládos jeggyel 90%-os kedvezménnyel megyünk, egy-egy BKK-jegy többe kerül, mint az egész út.

Mindezekkel szemben az autóban egy helyben kell ülni, beszíjazva, legfeljebb zenét lehet hallgatni.Meg aztán, autózás közben nem lehet fényképeket csinálni a családról, itt meg csináltam egyet. Nagy autós vagyok, de legalább akkora vonatos: egyik jobb dolog, mint a másik. Nem is beszélve a legjobbról: itthon ülni. Nem elfeledkezve a még jobbról: lenni, teremtett emberként élni.