És tessék. 25 év elmúlt, de a szocialista nagyvállalatok velünk élnek. Ezek közös jellemzője, hogy kifejezetten zavart okoz számukra az az ügyfél, amelyik termékeikkel és szolgáltatásaikkal kapcsolatba kerül, például meg akarja vásárolni azokat. Bemutatom a számomra legfrissebbet:

IBUSZ.

- (magabiztosan) Csókolom, pénzt váltanék, itt vettem fontot Önöknél, Cegléden, Nagy-Britanniában jártam, most visszaváltanám a maradékot. 

- Ezt nem váltjuk vissza, mert ez skót font.

- (értetlenül) No de... én ezzel Londonban fizettem!

- Akkor sem lehet.

- (félénken) Kérem, azért szólhattak volna, hogy ha Skóciába megyek, és elcsereberélődik a pénzem, akkor nem tudják visszaváltani. 

- Ha itt vette volna a jegyét, akkor láttuk volna, hova utazik. Nem tudunk mindenkinek szólni.

- (magában) Már hogy vettem volna itt a repülőjegyet, amikor az interneten feleannyiba kerül, és otthon is el lehet intézni az egészet? Már miért ne lehetne szólni a Nagy-Britanniába menőknek, hiszen csak ebben az országban vannak ilyen dolgok? Hát nem azért van az IBUSZ, hogy segítse az utazást?

(kimegy, lekötözi biciklijét a... szemétládáról, mert csak ahhoz lehet erősíteni az IBUSZ IRODA előtt a drótszamarat. Azoknak a szamaraknak a drótszamarát, akik szocialista nagyvállalatoknál szamárnak minősülnek.)

Feladat teljesítve, ez a vevő se jön többet erre.