Tegnap éjjel meghalt hőn szeretett nagyapám, alias Nagytata, Tata.
Tata 1921-ben született, Kolozsváron nőtt föl. 1944-ben végzett kultúrmérnökként a pesti Műegyetemen azon az évfolyamon, amelyiket kivittek vonaton Németországba. Hazafelé jőve 3 év rabságba esett (Minszk), majd itthon ráállt a földmérésre és a beruházó mérnökségre: Ajka, Sajóbábony, Százhalombatta, stb.
De ennél sokkal fontosabb, hogy áldott jó természete volt.
4 gyermeke (egy felnőttként már meghalt), 17 unokája, 12 dédunokája gyászolja.
A fenti képen mi öten (balról: Örs, Bence, Boróka, Réka, Ákos) vagyunk körülötte, 1988-ban vagy 1989-ben.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://orsvezer.blog.hu/api/trackback/id/tr745825437
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Dr.5ker Imre 2014.08.24. 23:35:45
Isten nyugosztalja!