Olyan sok mindenről lehetne beszámolni ceglédi életünkből, hogy hirtelen számba se tudom venni. Ma elhatároztam, hogy mindenképpen írok valamit a blogra, mert mégiscsak be kell számolni időnként a hűséges olvasótábornak. Aztán most elkezdtem gondolkodni, de túl sok minden jut eszembe, és túl nagy dolgok jutnak eszembe, elvégre nagyot fordult az életünk. Így hát döntöttem: a legutolsó gondolatról írok. 

A bejövés előtti utolsó gondolatom pedig kertben betolatás alatt az volt, hogy de jó kocsit vettem!

A régi ugyanis túl új volt (csak 9 éves), túl nagy (2900 kg és 9 személyes), túl hosszú (hosszított kisbusz), túl értékes (szuper dupla klíma) ahhoz, hogy ezentúl kevés kilométert menve, sokat a kertben állva elfolyjon az értéke az évek során. Szeretett Opel Vivárónkat, a szórványkisbuszt, 90.000 km Bereczky-használat után eladó portékává nyilvánítom.

És sok tíz szempontomat egyre szűkítgetve kijelöltem két eladó autót, gazdáikat fel is hívtam. Hetekkel később akartam csak vásárolni - hátha engednek majd még a nézegetett autók árából - de megfenyegetett az egyik eladó azzal, hogy beadja a gépet egy kereskedőnek, így hát kénytelen voltam megmenteni az ügyet. Úgyis meg akartam látogatni Nagyanyót Pesten, pénzt vittem magammal, és mindenre el voltam készülve.

Egy kedves embert ismertem meg, aki HÉV-vezér egyébként. Az autója elképesztően jó állapotban volt. Alig futott valamit (223.000 km), finoman használták (szép a belseje), új korától minden papírja megvan (szervíz és egyebek, 8 cm iratvastagság), mindene működik (csak a hűtő-fűtő gombok nem világítanak éjjel), jó öreg (15 éves), benzines, automata váltós, karbantartott (vezérlés-csere és olajcsere még ráér) megcsinálós (rohadó sárvédők és egyebek) egyszerre: minden, amit szerettem volna. Az ár is oké. Megsiratta a gépet. 

Én meg csak ülök a Mazda 626-osunkban (a fenti kép tipushű, de azért nem így hoztam haza a vasat), elég jól elférek benne (ez a tétel amúgy erősen leszűkítette a szóba jöhető gépjárművek körét), betolatok a szép kertünkbe, és örülök a jól sikerült műveletnek. Nagyanyót is meglátogattam, és csak néhány órám ment el az üggyel.

A költözésnek ez a fejezete is lezárult. Lassan itt lakunk már, de sok minden van még hátra.