A KORMÁNY MÁJUS 20-ÁN KÉMESEN ÜLÉSEZETT. ERRŐL ÍROK PÁR DOLGOT.

I. Kátyúk és táblák

            Valamikor a ’90-es évek elején járt Horn Gyula akkori lakhelyemen, Zsámbékon. A falu előtt volt vagy két nagyobb döccenő. A bennszülöttek tudták, lassítottak; az idegenek meg döccentek rajta. Hogy, hogy nem, de Horn látogatása előtt hirtelen megjavították őket. Ki volt simulva az út. De nem volt kisimulva a gyomrom kamaszként. Ilyenkor van eszében az államnak közutat foltozni, máskor meg nincs? Hogy van ez?

            Úthibák 2013-ban az Ormánságban is vannak. Kovácshidán a horgásztó előtt az utóbbi évben mélyült ki egy jó nagy hupli. Ipacsfa felé pedig a téli fagy szabályos kátyú-sorozatokat képzett. Pár napja látom, hogy javítják az utat. De nem javították, csak a legdurvább lyukakat betömték, az új huplinkra ráaszfaltoztak. Az a javított hupli megint mélyedés lesz, egy éven belül.

            Táblákat is ígértem az alcímben. Kémes közepén egy ferde fémoszlopon két csálé, nem egyformán ütött-kopott táblácska mutatta az utat Szaporcára és Tésenfára. Nos, ezek a táblák ki lettek cserélve harsányzöld, újdonat új táblákra. Egész Baranyában nincs még egy ilyen szép tábla.

            Mind a táblák, mind a kátyúk undorítóak. Fogalmam sincs, ki kezdeményezi ezeket a szépészeti beavatkozásokat. Tartok tőle, hogy a közutat kezelő állami hivatal önszorgalomból végez ilyen munkákat. Szégyen, gyalázat, akárhonnan nézzük. Csak azért, mert a miniszterelnök arra jár?

            Az eset túlmutat Horn Gyulán és Orbán Viktoron. Rámutat ájult hatalomtiszteletünkre, rávilágít a hatalomtól való kifogyhatatlan félelmünkre.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.