Miközben Ukrajnában ismét elzavarták a regnáló maffiozókat
- miközben megint nehéz lesz bárkit is a helyükre ültetni -
eközben Csapon (Záhonnyal átellenben lévő magyar kisváros) Kárpátalja utolsó Lenin-szobrát javították meg. Erről Bereczky Bencének ez jutott eszébe:
"Lenin elvtárs a vakondokkal is törődik.Elvégre évszázadokon át végeztek földalatti munkát a burzsoá államokban."
Márton Mester
Queen Elizaberta
2013 végén már így néztek ki. Berta, Mária, Marci.
Mármint 2012-es Boldog Karácsonyt kívánnak tavalyi gyerekeink.
A dátum: 2012. vége
Szerettem volna többet megtudni a kémesi kisvasútról. A többet megtudás annyira jól sikerült, hogy rövid utánajárás után fény derült arra: az általunk idézett cikkecske fikció. A szerzője kapcsolatba lépett velem, megírta, hogy az iromány a fantázia műve. Születésének körülményeit nem részletezem, nagyjából az 'áprilisi tréfa' rovatba sorolható.
Pedig milyen szép is volt a gondolat erre a rövidke időre!
A nyomozásban a vasutallomasok.hu és a kisvasut.hu oldalak szerkesztői segítettek, ezúton is köszönjük.
Szeretem a vasútakat és szeretem Szaporcát, ahol én csak fél évet, de a feleségem hat évet élt. Azt álmomban sem, gondoltam volna, hogy a két témának valaha köze lenne egymáshoz. Pedig igen! Most találtam egy cikket: A Kémes-Ilmapuszta Erdei Vasút címmel (kattints rá)!
Néhány érdekesebb részletet idézek:
1966-ban korlátolt közforgalom indult Kémes és Szaporca között, erre a célra egy négytengelyes személykocsit szerzett be az erdészet. A helyi lakosság örömmel vette a lehetőséget, hogy végre nem kerékpáron kell hazatekerniük, így többé a lánc sem eshet le, ami előzőleg bizony rendszeres volt.
1968-ban volt a faszállítás rekordéve, ekkor 58.000 köbmétert fát fuvaroztak az apró szerelvények a kémesi telephelyre, ahol feldolgozták, egy részét tüzifaként értékesítették, egy részét - ha nem égett a lámpa - éjjelente ellopták, a maradékot pedig a nagyvasút szállította tovább, a hegyen túl, messze el.
A hetvenes évek már a hanyatlást hozták, a letermelhető erdők elfogytak, az utasok jelentős része elhunyt. Nem balesetben, csak úgy simán meghaltak otthon, vagy ahol épp úgy alakult, így az utazási igény is erősen lecsökkent.
Régebben már ajánlottam egy jó filmet, amely a falvakról szól. A film ezek szerint másnak is tetszett, mert az általam olvasott Mandiner újság is hosszas riportot készített a film rendezőjével és - már bocsánat - tárgyával, Bukta Imre festővel. Ide kell kattintani:
http://mandiner.hu/cikk/20140129_ilyen_a_magyar_falu_a_masik_magyarorszag_a_ketezres_evekben